Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Horváth Árpád: A nyugtalan fiatalság
Dr. Horváth Árpád A NYUGTALAN FIATALSÁG Rövidesen megint ellepik Európa és Közelkelet városait. Párosával jönnek vagy csoportosan. Hosszú hajuk félreismerhetetlenül lobog az utak szélén. Hüvelykujjukkal mutatják az irányt. Általában szelídek. Rettenetes szakálluk és éktelenül kopott nadrágjuk könnyen rosszul értelmezhető. Az emberek nem igen szeretik őket. Szaguk van, mondják, ami csak részben igaz. De ez is tiltakozás: a tisztaság képmutatása ellen. Az ilyen ellentétesnek tűnő nézeteik aggasztják a közvéleményt. A kényelmes polgárok és az ideges menedzserek közben azzal vigasztalgatják egymást, hogy „ez csak egy kis réteg“, „a hallgató többség más". De ez csak részben igaz. Inkább igaz az, hogy a fiatalok jórésze nem ilyen feltűnő szimbólumokkal mutatja ki a világ felé kritikus magatartását és megvetését. A nyugati világ első számú problémája lettek ezek a fiatalok, illetve a fiataloknak első számú problémája lett ez a nyugati világ. Ki honnét nézi. A negatív kölcsönhatás azonos. Néha van nyugalom is, de nem szabad rá adni. A veszekedésbe belefáradt öreg hitvesek apátiája ez. A pesszimisták közelebb járnak az igazsághoz. Az erőpróba pattanásig merevedő feszültsége nem csökkent az évek folyamán. Talán csak a gyűlölet növekedett. Nem mindenhol uralkodnak amerikai állapotok, de csak a robbanás vehemenciája függ az országok sajátos helyzetétől. A valós létre való reflektálás szellemi tudatanyaga meglepően hasonló a különböző országok fiataljainál. Ez egyébként hű tükörképe a világ fokozódó nemzetköziesedésének. A népi és nemzeti sajátosságok csökkennek és átadják helyüket annak a mindenhol megtalálható nemzetközi sémának, amelyet a szintén nemzetközileg szervezett érdekeltségek irányítanak. Az országhatárok fokozatos formalitássá zsugorodása előmozdítja a kicserélődési folyamatot. Mindenekelőtt persze a fiatalok élnek a sodródási lehetőségekkel. Hisz nem köti őket ház, lakás, föld, állás és a nyelvet is hamar megtanulják. A „hazafias érzület" meg sokuknál úgyis sovinizmusnak számít ma már. Nehéz is lenne őket más népek ellen harcba vinni. Jórészük egyébként is pacifista. Az előző nemzedékeknek a szülőföld fogalmából természetes érzelmi és szellemi kötöttségek adódtak. A mai fiatalok jórésze ezt pusztán „véletlen adottságnak" tekinti és követeli magának azt a jogot, hogy elfogadásáról maga döntsön. Amit mások határoztak el helyette, azt nem tartja mérvadónak. Persze ez az egyéni nagykorúsági tudat lépten-nyomon beleakad a jelen társadalom jogi formáiba és normáiba. De ezt a fiatalok^ csupán megelégedéssel szögezik le. A nézeteltérés számukra annak bizonyítéka, hogy jó utón járnak. Mert a jelenlegi jogi formák és normák — amint mondják — 54
