Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Horváth Árpád: A nyugtalan fiatalság

a jelenlegi valóságot tükrözik és szentesítik, aki pedig ezzel nem ért egyet, annak a jogi szentesítést is tagadnia kell. így lesz a rend-ellenesség tudatos akarásából transzcendentális kategória, amelynek kettős tartalma van. Egyrészt feljogosít arra, hogy a jelenlegi valóságot tagadjam és megtagadjam, másrészt ez az a cél, amely mint a jelen reális alternatívája, a fejlődést a jövő felé viszi.

Súlyosbítja ezt a válságot a jelenlegi fejlett ipari társadalom életének fokozódó szervezettsége is. Az intézmények mindent átható sokasága, a^ paragrafusok, rendelkezések és törvények labirintusa lassan kiismerhetet- lenné válik. A tapasztalt polgárt ez nem zavarja, hisz az élet megy tovább, és jobban, mint régen, a jólét növekszik, a pénz aránylag stabilt?) és nincs háború. Mi kell még? A fiatal lelkében azonban mindez a bizalmatlanság rákfenéjévé dagad. Az áttekinthetetlenség sűrű rengetegében kiszolgáltatottnak érzi magát és életét nem meri rábízni tekintélyekre.

Mert a tekintélyt sem tiszteli. Miért tisztelné? Jóllehet itt különböztetni kell. A tanárt mint tanárt, a minisztert mint minisztert, a pápát mint pápát, a papot mint papot, az apát mint apát nem tiszteli, de tiszteli és szereti az embert, az emberséges embert. Nem tiszteli és nem szereti társadalmi funkcióját, rangját, állását, vagyonát, vagyis mindazt, ami nem ő, ami nem ember, hanem tárgy, birtok. Az úgynevezett „nagy emberek", a nagy „nemzetközi előkelőségek" nevetséges bohócfigurákká zsugorodnak össze a fiatalok színpadán.

A világ felnőttjeinek jórésze értetlenül nézi ezt a drámát. „Hisz mindenük megvan" — mondják. „Mit kellett nekünk harcolni régen azért a kis kenyérért. S nekik? Soha ilyen jó sorban nem élt fiatal nemzedék."

De az ilyen szavak csak elmélyítik az ellentétet.

Mert a jólét kétélű bizonyíték. S a másik éle annak a mérhetetlenül nagyobb többségnek a torkán vön a .harmadik világban', amelyik úgy éhezik és nyomorog, mint ember még alig a történelem folyamán. S a kihívó jólét árnyékából a nyugati világ fiatalja a csontig kiéhezett haldokló feketére mutat: a ti jólétetek ölte meg őt.

A nagyszakállú fiatalok éktelenül elkoptatott nadrágja a jólétellenesség szimbólumává lett.

De a jólét nemcsak politikai negatívum, hanem lélektani is. Mert az anyagi javak birtoklása, illetve birtoklási vágya a „szükséges fokon" túl fokozatosan embertelenné teszi az embert. Nemcsak azért, mert a mohóság, kapzsiság és fösvénység klasszikus bűnei megrontják a jellemet. Hanem azért, mert az elérhető és magukat kihívóan kínáló anyagi javak az ember értékmérőjévé válnak. Mert az ember egész élete, léte a tárgyak megszerzésére irányul és a társadalom az ember értékét azon méri le, ki mennyit bírt megszerezni. Minél nagyobb a fogyasztói kapacitása, annál nagyobb em55