Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Ladányi László: Kis nemzetek missziókban
rendszerint megkérdőjelezi régi elveit. A harmadik világban ez a konfrontáció egészen széles frontokon történik. Hogyan fog tudni a primitív vallásosság megfelelni a modern élet kérdéseire? Tovább megyünk: hogyan lesz ez a primitív vallásosság abban a helyzetben, hogy a fejlődésnek kedvező alapot nyújtson? Bizonyos elvek nélkülözhetetlenek még a gazdasági gépezet működéséhez is. Képesek lesznek-e a harmadik világ vallásai ilyenek általános elfogadtatására? A keresztény szellem bizonyos mértékig bebizonyította, hogy a Galilei- história ellenére képes a technológia segítségére lenni. De a fejlődő országoknak csak kis része keresztény, s a gyengébb vallások, mint pl. az ani- mizmus és konfucianizmus aligha képesek erre. Gyengeségük bizonyítéka az izlám és a kereszténység térfoglalása e vallások területén. Azonban az izlám és a kereszténység sincs handicap nélkül. Az izlámnak még hiányzanak Teilhardhoz hasonlítható gondolkodói és az igazi aggiornamento még nem indult meg benne. S ez nehéz is lesz, mert igen erős a konzervatív (fanatikus) irányzat. A kereszténység pedig néhány országban még mindig összefüggésbe hozható a feudális, maradi rendszerrel. Azonkívül eddig még nem hozott szociális megoldást. — Azok a vallások, amelyek nem tudnak megfelelni a modern élet kérdéseire, idővel valószínűleg fölszívódnak a modernizmussal terjedő materializmusban és a többi, erősebb vallásban. Bármint történjék is azonban, az erősebb és gyengébb vallásoknak egyaránt csak akkor van lehetőségük a megmaradásra és ezzel integráló pozitív funkciójuk betöltésére, ha idejében levetkőzik azt a primitívséget, ami napjainkban még jellemzi őket. Ennek elősegítése, egy modern, nem agresszív, de aktív, érett világnézet közvetítése komoly feladat. Ez a hosszútávú fejlődési segítség. Ladányi László KIS NEMZETEK MISSZIÓKBAN Egy misszionárius mindenképpen tökéletlen lény. Nemcsak az áteredő bűn miatt, napi emberi hibái miatt. Hanem mert idegen. Tudhatja a nyelvet kiválóan, teljesen hasonulhatott szokásokhoz, koszthoz, udvariassági formákhoz, még érzésekhez is — és mégis: ő az idegen pap vagy testvér. A nyelvet sose fogja annyira tudni, mint a .bennszülöttek’, akik anyjuk ölén tanulták: itt-ott egy-egy ritka kifejezésre bukkan, amit nem ért. A szokásokat és gondolkozásmódot magáévá tehette — de a temperamentumot teljesen átalakítani nem lehet. Ha ebbe belenyugszik, ha nem vési, gyalulja magát egy életen át, ha elveszti az első napi lelkesedést, akkor már nem misszionárius: csak egy pap idegen országban. 46
