Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Gánóczy Sándor: Az ökumenizmus mai irányai

az államegyházi rendszerek vagy szövetségek jelentettek számukra. Egyedül az Isten hatalmában bízva, fegyvertelenül kell porondra lépniük. De éppen ebben a dávidi bátorságban és bizalomban rejlik az őskeresztény hivatás- tudat felújulásának lehetősége. A küldetés, az apostoli vállalkozó szellem és képzelőtehetség, a szolgálatként önként vállalt munka és az ahhoz szükséges szakértelem és mozgékonyság: mindez újra mint a krisztusi közösség lényegi alkotóeleme jelenik meg a szóbanforgó hívők szemében. Ök küldetésük céljaként fokozott mértékben az egyszerre evilági és evilágon túli üdvösséget, boldogulást jelölik meg. Azzal, hogy az embertárs evilágát komolyan veszik, szavahihetővé akarják tenni tanúságtételüket a teljes és végleges kiteljesedésről Istenben. Biztos, hogy közülük nem mindegyik követeli, hogy az egyházak vessék bele magukat a felfelé törekvő osztályok és népek politikai harcába. Azonban sokan úgy vélik, hogy az egyházak minden tagjában, legyen az világi vagy pap, ki kell fejlődnie egy politikai érzéknek, érdeklődésnek a közügy iránt, készségnek a közjó érdekében történő felelősségvállalásra.

Ott, ahol ilyesféle tettrekész szolgálat-ethosz jut érvényre, az ökumeniz- mus könnyen elveszíti kiváltságosán dogmatikus, teoretikus jellegét. Más ennek vagy annak a felekezetnek a tanítása Krisztus jelenlétéről az Eucharisz- tiában? Vagy a papság lényegéről? Vagy Mária szerepéről az üdvtörténetben? Vagy a házasság szentségi jellegéről? Meglehet! Ezekről a dolgokról azonban majd „útközben" beszélgetünk el. A lényeges az, hogy útra keljünk, éspedig közösen, az ember-mentő munka felé. Nymodon nyilatkoznak nem egyszer a szóbanforgó irányzat képviselői.

Ezek egyébként nem riadnak vissza az Eucharisztia felekezetközi megölésétől, az ún. „ i n t e r c o m m u n i o “ - tói sem. Mert meg vannak arról győződve, hogy a közös küldetés tettleges vállalása elégséges alap az egyházi Egység szakramentumának közös vételére. Evangélikusok, reformátusok és anglikánok körében már hivatalosan is alkalom nyílik az ilyen közös úrvacsorákra. Az Egyházak Világtanácsa is inkább ez irányban orientálódik. A katolikus egyház álláspontja viszont nagyon tartózkodó ezen a téren. Szerinte az Oltáriszentség és a papság értelmezésében még olyan hittani ellentétek állnak fenn, hogy nem lehet őket egyszerűen zárójelbe tenni. Az igazság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy egyes katolikus csoportok nem vetnek ügyet a hivatalos tilalomra és gyakorolják a katolikus-protestáns interkommúniót.

B) Ez utóbbi megállapításból kiindulva könnyű áttérni a mai ökumeniz- mus másik főirányára, az egyházak és egyházi közösségek közötti dialógusra. Legelőször is azt kell megjegyezni, hogy a párbeszédnek ez a fajtája az utóbbi időkben erősen az imént leírt .világ-problematika befolyása alatt folyik tovább. Erre csak két példát: Az a vegyesbizottság, amely Róma és Genf megbízásából, protestáns, ortodox, anglikán és katoli28