Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Gánóczy Sándor: Az ökumenizmus mai irányai

kus teológusok bevonásával az egyház apostoli és katolikus jellegének témakörével foglalkozott4, az egyházak apostoli jellegét elsősorban a krisztusi küldetés aktuális, tevékeny kifejtésében határozta meg, nem pedig pusztán az egyházi rend és tan apostoli leszármaztatásában. A „missio" tehát előtérbe került a „successio“-val szemben. — A római Egységtitkárság és a Református Világszövetség között 1970-ben elindított párbeszéd kerettémája „Krisztus jelenléte az Egyházban és a világban“ lett5. Az ekklezioló- giai önelemzés mellett tehát Krisztus egyházon-kívüli működése is tárgyalási téma lett.

Progresszív tagjai késztetésére az egyházak legtöbbje hivatalosan foglalkozik a „világ“ felől jövő kihívásokkal. Nem hagyják azonban magukat e kihívásoktól igazgatni, s még kevésbé terrorizálni. így hidegvérrel folytatják egymással a teológiai és pasztorális dialógust, amelynek főtémái a következők: az Ecclesia lényege és szervezete (struktúrák, hierarchia), a papság, azaz a különleges egyházi szolgálat (ministerium), az Eucharisztia, a vegyesházasságok. A párbeszéd számos különböző fórumon és szinten folyik.

Katolikus részről tudvalevő, hogy a római Egységtitkárság a holland Willebrands bíboros vezetése alatt rendszeresen fejleszti kapcsolatait elsősorban közvetlen partnerével, a genfi Egyházak Világtanácsával. (Szó van arról is, hogy a római katolikus egyház felvételét kéri ebbe a tanácsba. Egyelőre inkább gyakorlati, mint hittani jellegű nehézségek tartják vissza.) Ezen kívül azonban a Titkárság a zsidósággal is ápolja a kapcsolatokat, hiszen abból a Zsinat által megfogalmazott tételből indul ki, hogy a bibliai Izrael a keresztény hit csíráját hordozta magában 6. A többi nemkeresztény vallás és az ateista gondolkodás képviselőivel külön római szervek folytatnak párbeszédet, ami arra vall, hogy semmilyen világnézet sem kerüli el a katolikus egyház figyelmét. Azokkal, amelyek kifejezetten humanista elmélet és gyakorlat alapján állnak, eszmecserét kíván folytatni.

Ismert dolog, hogy egyes országokban fejlettebb az ökumenikus tevékenység, mint másokban. Különleges említést érdemel Németország, Francia- ország, az Egyesült Államok és Hollandia. Németországban több fontos egyetemen (pl. Tübingenben és Münsterben) a protestáns és katolikus teológiai fakultás egyaránt rendelkezik ökumenikus intézettel. Ezeknek gazdag könyvtárai és szemináriumai bőséges lehetőséget nyújtanak a diákoknak arra, hogy ökumenikus nézőpontból szakosítsák teológiai ismereteiket, hogy ilyen témáról írják doktori értekezésüket.

Franciaországban, ahol a protestánsok kisebbségben vannak, a párizsi Katolikus Egyetem (Institut Catholique) rendelkezik egy ökumenikus Intézettel (Institut Supérieur d’Etudes Oecuméniques), amely katolikus, ortodox, anglikán és zsidó teológusokat alkalmaz. Különböző felekezetekhez tartozó diákokat vesz fel és szakképesítést ad nekik a különböző keresztény hagyományok ismeretéből. Nem egy szemináriumnak vegyes vezetősége van, pl.

29