Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Gánóczy Sándor: Az ökumenizmus mai irányai
módot ad a húsvét titkában (Krisztus kegyelmében és feltámadásában) való részesedésre“ (Az Egyház a mai világban 22, 45). Hitünk sugallja tehát optimista világszemléletünket, azt, hogy az egyén és a társadalmak sorsa egyaránt a teljes Krisztus, az Omega felé halad. Másrészt komolyan kell végre vennünk, hogy „az egyház szentsége, vagyis jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberi nem egységének“ (LG 1). Gánóczy Sándor AZ OKUMENIZMUS MAI IRÁNYAI Azok az egyházak, amelyek hisznek az egyesülés lehetőségében, rendszerint a dialógus fogalmát próbálják valóságra váltani. A római Egységtitkárság a minap így határozta meg ezt a fogalmat: „Dialógus akkor áll fenn egyes személyek és csoportok között, amikor a résztvevők mindegyike meghallgatja a másikat és válaszol a másiknak, amikor mindkét fél arra törekszik, hogy megértse a másikat és megértesse magát vele, amikor az egyik kérdezi a másikat és figyel annak kérdéseire, amikor az egyik teljesen megnyílik a másik felé s ugyanakkor befogadja őt. Teszik pedig ezt mindketten egy adott helyzettel, kereséssel vagy akcióval kapcsolatban, s azzal a céllal, hogy együtt haladjanak egy mélyrehatóbb közösség felé az élet, a meglátás és a tettek terén. Mindkettő kész bármikor helyesbíteni gondolatait, életmódját és cselekvési módját, mihelyt úgy véli, hogy az igazság őt arra készteti. így a kölcsönösség és a közös felelősségvállalás a dialógus lényeges elemei.“ ’ Mondhatjuk, ez az általánosan elfogadott elmélet. De hogyan lesz gyakorlattá? Egyre inkább két irányban. Egyrészt a különböző egyházak, egyházi közösségek2 között, másrészt az egyházak és aközött, amit gyűjtőszóval „világnak“ nevezünk. Az egyházak közötti párbeszéd mellett egyre inkább előtérbe kerül az egyházakon kívülre terjedő dialógus is. A) Nem hiányzanak teológusok, akik ez utóbbinak döntő jelentőséget tulajdonítanak. Amennyiben ugyanis az egyházak lényegesnek tekintik az eszmecserét a teljes mértékben világi fórumokkal (természettudományos, technikai gondolkodás, szociális mozgalmak, kulturális irányzatok, kultúrkritikai áramlatok, forradalmi vállalkozások, népjóléti törekvések), annyiban változik önmagukról alkotott fogalmuk is. Minél intenzívebben érdeklődnek a nagy világi létkérdések megoldása iránt, minél aktívabban kívánnak részt vállalni pl. a fajgyűlölet, az éhínség, a háború, a nemzetek közötti vagy társadalmi elnyomás, a kulturális és egészségügyi elmaradott25
