Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Tomka Ferenc: Isten jele a világban

A körök az istenhivők, majd a megkereszteltek irányában szűkülnek, a legszűkebb értelemben azok tartoznak Isten népéhez, „akik Krisztus Lelkét hordozzák magukban, elfogadják az egyház egész rendjét .... és látható szervezetében összekapcsolódnak Krisztussal, aki a pápán és a püspökökön át kormányozza az egyházat“ (14). Akiket Rahner „anonim keresztényeknek" nevez, azok tartoznak a legtágabb körbe, s akiket „Isten élcsapatának" mond, azok alkotják a legszűkebb kört.

A zsinat többrétű egyház-meghatározása a Szentírásra épül: „Istenünk... azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1 Tim 2,4) — írja Szent Pál, — tehát azok is, akik nincsenek megkeresztelve. „Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal“ (2 Kor 5,19), a legtágabb körű egyház akkora, mint maga a világ (Rahner), s „mindaz, aki Krisztusban van, új teremtmény“ (2 Kor 5,18). A szűkebb értelemben vett egyház — Jézus szavaival — jel, kovász, a Föld sója; ennek rendelt Jézus látható szervezetet, látható jeleket: a szentségeket.

Az egyház szó sokrétű jelentése alapján belátható — amit a köztudat gyakran elfelejt —, hogy a látható egyház, illetve az annak jeleivel való élés nem az egyetlen út az üdvösséghez. Ez nem áll ellentétben azzal, hogy Jézus az út, az igazság és az élet. A Szentírás hangsúlyozza, hogy „amikor a pogány a törvény híján a természet szavára jár el a törvény szerint, törvény híján saját magának a törvénye“ (Róm 2,14). S „azon a napon, amelyen Isten Jézus Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött“, a pogányokat lelkiismeretük alapján fogja megítélni (Róm 2,16). Aki tehát lelkiismeretét követve az igazságot, a szépséget, a jót keresi és megvalósítja, az Istent keresi, hiszen ő az igazság, a szépség és a jóság. Ezért írhatta Szent János, hogy „az Isten szeretet és aki szeretetben él, az az Istenben él, az Isten pedig benne“ (1 Jn 4,16), és így hívhatja föl Szent Pál a pogányok figyelmét arra az Istenre, akit ők is tisztelnek, bár nem ismerik (ApCsel 17,23).

Látható egyházának Krisztus azonban sajátos feladatokat is adott, igényekkel és feltételekkel lépett tagjai elé. Hogy ki milyen úton jut a kegyelemhez, az „Isten dolga“, azt azonban egyháza feladatává tette Jézus, hogy a kegyelem látható jeleit, a szentségeket csak azokkal közölje, akik az egyházhoz tartozás követelményeinek is eleget tesznek. Ha nem eléggé árnyaltan értelmezzük azt a tanítást, hogy a szentségek szükségesek az üdvösséghez, akkor ahhoz a ma többfelé elterjedt hibás gyakorlathoz jutunk, amely — elfelejtkezve Jézus félreérthetetlen parancsairól — semmiféle követelményt nem állít a szentségek vételekor. Mindenkivel, minden áron közölni akarja azokat, mert egyedül így látja biztosítva üdvösségüket. Az üdvösségnek azonban — tudjuk — sokféle útja van, ezért ha valakinek, aki alkalmatlannak tűnik rá, nem szolgáltatjuk ki a látható egyház jeleit, azt nem zártuk ki Isten kegyelméből, nem ítéltük kárhozatra. “

19