Szolgálat 10. (1971)
Halottaink - Két bencés halott: dr. Garami Elek, dr. Sámson Edgár (Sümegh L.)
Fél tíz felé váratlanul segítségért csöngetett, erős hangon tiltakozott: ne húzzák őt jobboldalon lefelé. Minden megnyugtatás hiábavaló volt: úgy érezte, hogy menthetetlenül lefelé húzzák . . . Absolutiót kért és orvost sürgetett. Jó félóra alatt szép lassan elvesztette eszméletét. Különféle injekciók ellenére, amelyeket egymással egyetértve két orvos is adagolt, harmadnapon, kedden, május 4-én hajnali 4.05 órakor, anélkül, hogy visszanyerte volna öntudatát, meghalt. A szent kenetet megkapta, háza- népe imádsága kísérte utolsó óráiban. Nagyon érezhette gyengülését, mert egy februári krízis után maga állította össze gyászjelentését. így lett nyilvánvaló az a kívánsága, hogy a Pázmáneum kápolnájában ravatalozzák föl és a grinzingi temetőbe (Wien XIX) temessék, ahol a Intézet többi halottja is nyugszik. Temetésének napján, május 11-én, kedden reggel 9 óra körül visszahozták a kettős koporsóban nyugvó halottat a Pázmáneum kápolnájába. A gyászmisét egy órával később dr. Zágon József prelátus (Róma) celebrálta Msgr. dr. Ádám Györggyel (München), Msgr. dr. Raimund Amannál (Bonn) és Msgr. dr. Gianone Egonnal (Bécs), az elhúnyt három volt munkatársával. Az utóbbi, az elhúnyt rektornak 25 éven át helyettese, homília keretében emlékezett meg a tisztaéletű buzgó papról, egyháza és hazája hű fiáról, a tudomány sokoldalú művelőjéről. A szentmisét követő absolutiót a bécsi bíborosérsek koadjutora, dr. Franz Jachym c. érsek adta. Részt vett a szentmisén dr. Opilio Rossi c. érsek, apostoli nuncius, valamint az elhúnyt barátai, rokonai, munkatársai, volt növendékei, gondozói ... Az esztergomi főegyházmegyét, amelyhez az elhúnyt mindvégig őszintén ragaszkodott, háromtagú küldöttség képviselte (Vajai István ált. helynök, dr. Bartl Lőrinc prelátuskanonok, szemináriumi rektor és dr. Csepregi Ignác c. prépost, irodaigazgató). Az éneket, szép gregorián korálist, a volt pázmániták szolgáltatták. A beszentelés után, amikor a koporsó útnak indult a lépcsőházban elhelyezett koszorúk és virágok sorfala között, halkan, fátyolosán felhangzott az ének: Isten, hazánkért . . . majd a magyar Himnusz. Fél egykor kezdte a temetőben a szertartást az esztergomi helynök, két társa asszisztenciájával. A sírnál (dr. Korompai József 1934-ben ide temetett hamvai fölött) Bartl prelátus az esztergomiak üdvözletét tolmácsolta, megemlékezve az elhúnyt kalocsai kapcsolatairól is. Prof. Schreiber a bácskai szülőhely, Filippova nagyszámú résztvevőjének volt a szószólója, a bécsi magyar kolóniát Wenzel Frigyes és dr. Papp Andor képviselte: Esztergomból és Széchenyi István sírjáról hozott magyar földet tettek a koporsóra. Végül Msgr. dr. M. Lehmann a Michaels-Werk nevében búcsúzott a kedves halottól. Kilenc évtized tanúja volt, éleseszű, bölcs, szelíd munkatársa három generációnak. Tanácsát nem egyszer kikérték felelős állásba került kortársai is, segítő készségét nem tagadta meg a legkisebbtől sem. Kiegyensúlyozott egyénisége támasza volt sokaknak, akik a történelem sodrába kerültek, vagy saját problémáik megoldását keresve vesztették el biztonságukat. Lépőid Antal az Isten ajándéka volt mindazok számára, akik ismerték és érintkezésbe kerültek vele. Amikor sírjánál végső búcsút veszünk tőle földi életünk tartamára, bizalommal számítunk a viszontlátásra az Úr trónja előtt. Dr. Gianone Egon KÉT BENCÉS HALOTT 1970. május 11-én húnyt el a soproni kórházban szívembólia következtében dr. Garami Elek, az utolsó soproni bencés házfőnök és igazgató, a Rend akkori nesztora. Feketevárosban (jelenleg Purbach, Burgenland) született 1887-ben. Pappá- szentelése után 1913-ban Esztergomba került tanárnak, onnan 3 éves működés után visszakerült szülőfaluja közelébe, Sopronba. Úgyszólván egész életén keresztül itt működött német tanárként, majd 1942-50-ig mint házfőnök és igazgató. Ezután Sopron- bánfalvára költözött, s itt a volt kármelita apácazárdában ,élt a plébános mellett. 115
