Szolgálat 10. (1971)

Eszmék és események - Az ember, aki bolond volt (Martin Luther King homíliája)

AZ EMBER, AKI BOLOND VOLT

Te bolond, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Lk 12,20

Egy olyan ember története ez, akit minden modern mérték szerint kiválóan szerencsésnek tartanánk. Jézus pedig bolondnak mondta.

A dráma főszereplője egy „bizonyos gazdag ember“, akinek birtoka olyan bő termést hozott, hogy elhatározta: új, tágasabb csűröket épít. így szólt: „Oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd azt mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég. Pihenj meg: egyél, igyál, élj jól.“ De Isten így szólt hozzá: „Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet." És úgy lett. Jóléte tetőfokán meghalt.

Gondolkozzunk el ezen az emberen. Ha mai társadalmunkban élne, .nagy pasasának tartanák. Roppant társadalmi tekintélynek és tiszteletnek örvendene. A gazdasági hatalmi rendszerben a kevés kiváltságosok egyike lenne. És egy galileai parasztnak mégis volt mersze bolondnak nevezni.

Jézus nem azért hívta bolondnak ezt az embert, mert gazdag volt. Ö sohasem kárhoztatta sommásan a gazdagságot. Inkább a vele való visszaélést ítélte el. A pénz, mint bármilyen más erő, mondjuk az elektromosság, erkölcsileg közömbös; használható jóra vagy rosszra. A gazdagságban nincs semmi lényegileg bűnös és a szegénységben nincs semmi lényegileg erényes.

Jézus nem azért ítélte el ezt az embert, mert becstelenül szerezte pénzét. Minden arra mutat, hogy vagyonát kemény munkával, jó üzleti érzékkel és előrelátással gyűjtötte össze. Miért volt hát bolond?

I. A gazdag ember bolond volt, mert összezavarta a célokat, amelyekért élt, az eszközökkel, amelyekből élt. Életének gazdasági felépítése elnyelte rendeltetését. Mindegyikünk két birodalomban él, a belsőben és a külsőben. A belső a lelki célok birodalma; ez a művészetben,irodalomban, erkölcsben és vallásban fejeződik ki. A külső a berendezések, technológiák, gépezetek, eszközök bonyolult területe, amelyek segítségével élünk. Mindig fennáll a veszedelem, hogy hagyjuk, hogy az eszközök a cél helyébe lépjenek, a belső belevesszen a külsőbe. A gazdag ember bolond volt, mert nem húzott határvonalat eszközök és célok, felépítés és rendeltetés között. Élete elmerült létfenntartásának hömpölygő vizeiben.

Ez nem azt jelenti, hogy a külső rész nem jelentős életünkben. Kiváltságunk és egyben kötelességünk, hogy kielégítsük az élet alapvető anyagi igényeit. Semmirevaló vallás az, amely nem törődik az ember gazdasági jólétével. A vallás, ha feladata magaslatán áll, tisztában van vele, hogy míg a testet az éhség görcsei gyötrik és a hajléktalanság kínpzza, addig a lélek is törött. Jézus jól tudta, hogy szükségünk van élelemre, ruházatra, hajlékra és gazdasági biztonságra. Világosan és pontosan megmondta: „Atyátok tudja,

100