Szolgálat 9. (1971)
Halottaink - Kerekes István SJ (Maron József)
gazdálkodást. 1942-ben 400 holdon létrejön az első szövetkezeti munkaközösség. Gazdasági szövetkezet is alakul textil-anyagok közvetítésére. Hallatlan sikereinek titka kettős. Az egyik törhetetlen, lelkes hite az emberben — nemcsak úgy általában, hanem annak a társadalmi osztálynak fiaiban, akik közül származik, s akiket abban az időben kevesen vettek emberszámba, ő hitt bennük, s ezzel visszaadta hitüket önmagukban. A másik mély természetfölötti beállítottsága. Imába ágyazta munkáját, s állandóan kérte főleg a szemlélődő rendek tagjait: imádkozzanak ügyeiért, legyenek a magyar nép ielki hátvédje. A második kép jó húsz évvel későbbről való, de még mindig, sok viszontagság után is a szolgáló szeretetre született, aktív embert mutatja. A lélek művelését, amit azelőtt egy ország arányaiban csinált, most változatlanul meleg lelkesedéssel tudja folytatni egészen miniatűr arányokban, összeültet maga köré 3-4 öregembert a pannonhalmi szociális otthonban és mesél nekik az egyház és a nagyvilág eseményeiről, a televízió és a rádió hírei alapján. Nem fárad bele, hogy ugyanazt elmondja újra meg újra. Nagy ünnepek előtt naphosszat mondják neki tollba az üdvözlő lapokat a már reszkető kezű öregek. A betegeket, magatehetetleneket mindennap végiglátogatja, kívánságaikat szívügyévé teszi. Levegőre tolja kocsin a bénákat, sétál a nehezen járókkal, elkíséri a győri SZTK-ba a betegeket és a kórházba beutaltakat. Kék munkaruhában, mindig mosolyogva tesz-vesz a betegek között. Fehérneműjét maga mossa. Mint egész életében, most sem hajlandó semmit elfogadni, ami fölébe emelné a szegény emberek életszínvonalának. Életének ezt a korszakát hívta ő maga tömören „az eljelentéktelenedés szíves vállalásáénak. A harmadik kép: a nyolchónapos haldoklásé. Immár a heroikus passzivitás ideje. Már 1963-ben súlyos szívbaja miatt egy évi betegszabadságra kényszerül. 1968. szept. 19-én szívinfarktust kap, kórházba kerül. Onnan hazatérve 1969. máj. 7-én agyérgörcs éri. Diagnózis: az agy nem kap elég vért, a sejtállomány fokozatosan elhal. Elveszti még látó félszeme világát, megbénul, elnémul, teljesen tehetetlenné válik. Néha- néha eszméletre tér, üdvözli egy-egy látogatóját, aztán újból visszahull örökös éjszakájába. Az ápolónővérek anyai gondossággal és türelemmel ápolják, végzik körülötte kínos feladataikat. Ebben az állapotban mondja egyik fiatal nővér: „Olyan, mintha édes testvérünk lenne!“ Az igazán nagy ember a szenvedésben a legnagyobb. Most, amikor már semmi másra nem telik erejéből, egyszerű igénytelenségével és türelmével könnyíti meg környezetének dolgát. Sem panasza, sem kívánsága. Végül 1970. nov. 8-án reggel csendesen, észrevétlenül megszűnik lélegzeni. Szívinfarktusa napján leírt néhánysoros búcsújában egész lelke benne van. Ebből idézünk befejezőül: „Lelkemet eltölti a Szentlélek és a pápák jóvoltából megfiatalodott és megszépült Anyaszentegyház tudata. Átérzem, hogy az Egyház legfönségesebb jelensége számomra a Jézustársaság, s ebbe boldogító hivatást kaphattam. Életem- halálom egyetlen szerelmének most is a magyar népet s hazát tekintem. Vigasztaló tudat, hogy odaátról is lehet hatékonyan folytatni a földi életfeladat szolgálatát. Bízom a magyarság nagy jövőjében, történelmének transzcendens aranyfedezete miatt.“ R, KEREKES ISTVÁN SJ [1903 — 1969] 1903 október 24-én született. A középiskola hat osztályát. Nagykanizsán, az utolsó kettőt Zalaegerszegen végezte. Utána belépett a Jézustársaságba. A filozófia harmadik évét már Löwenben, Belgiumban végezte, mert a szíve a misszióba húzta, a francia pedig akkoriban úgy hozzátartozott a hithirdetőhöz, mint pl. a szakáll. Végre álma valóra vált. 1928-ban már Tientsinben tanulja a kínai nyelvet, éspedig alaposan, mert a következő évben már hittant tanít Tamingban. Ezután következett a négy éves hittudományi kurzus Shanghaiban és az egyházjogi tanulmányok Wuhuban. Hamarosan megkezdhette a valódi missziós munkát. > 95
