Szolgálat 9. (1971)

Eszmék és események - Dr. Pongrácz Lóránt apátfalvi plébános lelki végrendelete

rangú félként állnak a férfiak mellett, sőt olykor felül is múlják őket ügyességben és pontosságban, a helyzet egészen más. Nemrégen olvashattuk, hogy betegápoló nővér beteget áldoztat (Stadt Gottes 92. évf. 8. sz.), tehát diákonisszai teendőt végez. Sőt Délamerikában egy apácafőnöknőre és egy világi hölgyre plébánia vezetését is rábízták. Igazságtalannak tartjuk ezek után kitérni a diákonissza benedikció bevezetése elől. Bevezetés? Nem! Az ősegyházban is megvolt.

Felvetődik a kérdés, ki lehetne a mai világban diákonissza? Szerintünk:

1) Nemcsak megfelelő tudású szerzetesnővér, hanem világi „matróna honesta" is. Bár a 451-es chalkedoni zsinaton 40 évnél idősebbekről van szó, olyanokról, akik csak egyszer mentek férjhez, de munkakörének megfelelően lehetne 40 évnél fiatalabb is, asszony, özvegy vagy leány egyaránt.

2) A diákonissza is legyen kinevezése előtt subdiákonissza és más tisztségek viselője. Cak miután megfelelt, nyerje el a diákonisszai tisztet.

3) Kiképzésükre vonatkozóan intézkedjék az illetékes püspöki kar. Tehát aki a helyi követelményeknek eleget tesz, az tölthesse be ezt a feladatot.

4) Lehet polgári foglalkozása. Viszont akit diákonisszai elfoglaltsága teljesen igénybevesz, arról gondoskodjék a plébánia vagy az egyházmegye.

Amennyiben a diákonissza szerzetesnővér, mindenben rendi fegyelem alatt marad. Amennyiben világban élő „matróna honesta“-ról van szó, ajánlatos, hogy egy „institutum saeculare" tagja legyen, amely a megyéspüspöknek van alárendelve.

Szerintünk a diákonusi intézmény ilyen természetű időszerűsítése nem halasztható, ha meg akarjuk kímélni az Anyaszentegyházat a további veszteségektől. A készség és érdeklődés tanújeleit mindenfelé láthatjuk, az egyetemi ifjúság körében is, akik szívesen hallgatnak teológiát kötelező előadásaikon felül. Kezdeményezni azonban a püspököknek kell (Lumen Gentium 29).

Jelenleg két unalomig ismételgetett témája van a sajtónak: a paphiány és a cölibátus. Höffner bíboros, kölni érsek kimutatta, hogy a kettő között nincs összefüggés (P. E. K. sajtóügynökség, 1969. júl. 17.). De kétségtelenül gondviselésszerű lenne az így modernizált diákonusi intézmény által mindkét kérdésre kielégítő megoldást találni.

Dr. Grőh Béla

DR. PONGRÁCZ LÓRÁNT APÁTFALVI PLÉBÁNOS LELKI VÉGRENDELETE Kedves Hívek!

Amikor 1958 októberében e plébánia vezetését átvettem, az volt az óhajom, hogy a rámbízottaknak szolgálatára legyek az üdvösség útján, és egy perccel se maradjak itt tovább, mint amíg használni tudok.

6

81