Szolgálat 9. (1971)

Eszmék és események - Dr. Pongrácz Lóránt apátfalvi plébános lelki végrendelete

Az Űr Jézus Krisztus, Akinek annak idején fiatalon szolgálatába szegődtem és Akinek ügyét szíwel-lélekkel előmozdítani akartam, most véget vetett sáfárkodásomnak.

Életem végén még egyszer hálát adok Istennek mindenért. Főleg a létezés, a megváltás, a keresztény élet és a papi hivatás kegyelméért. Hálát adok Istennek, hogy e földön élnem és az Ö országáért dolgoznom engedett és minden méltatlanságom ellenére annyi kegyelemben és jótéteményben részesített.

Külön is megköszönöm a Szűzanyának, hogy engem, a csípőficammal született gyermeket, pártfogásába vett és az Úr Jézushoz vezetett.

Köszönöm Istennek, hogy szüleim szigorú, de szeretetteljes és gondos nevelésben részesítettek és mindig jó példát adtak. Ezzel öntudatlanul is alapját vetették későbbi papi hivatásomnak. Köszönöm, hogy jó iskolázásban részesültem és alapos tanulmányokat végezhettem a jezsuita atyáknak pécsi Pius főgimnáziumában 8 éven át, és majdnem ugyanannyi időn át az ugyancsak az ő vezetésük alatt álló innsbrucki egyetemen, majd — amikor a német nemzetiszocializmus vallásellenes vezetősége ezt megszüntette — a svájci pápai fakultáson. Többek között ennek az alapos tudományos kiképzésnek is köszönhettem, hogy Istenbe, Jézus Krisztus isteni voltába és az Egyház krisztusi küldetésébe vetett hitem soha nem rendült meg, pedig láttam nagy mozgalmakat hatalmas erővel az Egyház ellen támadni. És köszönöm Istennek azt a belátást és tapasztalatot, amire későbbi életem és papi működésem folyamán egyre jobban rájöttem: egy magatartás van, amit az embernek élete folyamán soha nem kell megbánnia, ha ti. igazán a Krisztus által kijelölt úton iparkodik járni. — Kérem is kedves Híveimet, őrizzék meg mindhalálig keresztény katolikus hitüket, tartsanak ki hűségesen az Istenember, Jézus Krisztus áital alapított római katolikus Anyaszentegyház és Krisztus földi helytartója, a Római Pápa mellett.

Köszönöm apátfalvai kedves Híveimnek is a személyemmel kapcsolatban megnyilvánult sok szeretetüket, bizalmukat és támogatásukat. Más vidékről, merőben más környezetből és más munkakörből kerültem ide. Talán nem feleltem meg úgy az igényeknek, ahogy kellett volna és magam is szerettem volna. De mindig a jóakarat és a kötelességteljesítés vezetett. Mindamellett, ha bárkit megbántottam vagy igazságtalanul megszomorítottam volna, ezért most végórámban még egyszer nyilvánosan bocsánatot kérek; ha pedig akadt volna valaki, aki engem megbántott, annak teljes szívemből megbocsátok. — Kérem imádkozzanak értem, szegény bűnös emberért, akinek utolsó órámban egyetlen reményem és bizodalmám: Jézus Szentséges Szívének nagy irgalma és a Szűzanya pártfogása.

A halált már most — amikor e sorokat írom — elfogadom utolsó teremt- ményi hódolatként a legnagyobb készséggel és megadással Isten kezéből: akkor, amikor, .ott, ahol és úgy, ahogy az Élet Ura, Isten Szent Fölsége

82