Szolgálat 9. (1971)
Az egyház szava - Egyházatyák a papságról
Aranyszájú Sz. János szövegei a III. könyv 7-9. fejezetéből vett szemelvények (ford. dr. Gulovits Andor); Sz. Ambrus szövegei pedig a II. könyv 24. és 27. fejezetéből (ford. dr. Meggyes Endre). Aranyszájú Szent János: Senki sem szerette jobban Krisztust, mint Pál; senki jobban nem buzgól- kodott érte; senki több kegyelmet nem kapott, mint ő. És mégis, bár ennyi adománnyal volt elhalmozva, félt és remegett mind e méltóságtól, mind a rábízottakért. Ha tehát ő, aki az Isten parancsainál többet tett és sohasem a saját érdekét, hanem mindig hívei javát kereste, ennyire félt, mikor ennek a hatalomnak nagyságára gondolt, mit kell tennünk nekünk, akik sokszor a magunk javát keressük, akik Krisztus parancsainál nemcsak hogy nem teszünk többet, hanem nagyobb részt át is hágjuk őket? Mert ha elégséges volna, hogy a pásztorságra az embert egyszerűen meghívják és éppen csak elfoglalja hivatalát, s ebből semmi kára nem származnék, — ha valakinek úgy tetszik, vádoljon hiú nagyravágyással. Ha azonban nagy bölcsesség, a bölcsességnél is inkább az Isten nagy kegyelme, jó erkölcsök, tiszta élet és az emberinél nagyobb tökéletesség kell hogy legyen abban, aki ily nagy feladatot magára vállal; ne tagadd meg tőlem együttérzésedet, ha meggondolatlanul elveszni nem akartam. Ha egy roppant nagy, evezősökkel teii és drága kincsekkel megrakott teherhajónak vezetője állítana oda a kormányrúd mellé és megparancsolná, hogy vezessem az égéi vagy tirrhén tengerre, első hallásra ellentmondanék. S ha megkérdezné valaki: miért? — azért — felelném —, hogy a hajót el ne süllyesszem. Ugye ebben az esetben, mikor pedig csak anyagi kártól lehet félni és csak a testi halál veszedelme fenyeget, senki sem kifogásolja, ha valaki nagy óvatossággal jár el. Mikor azonban a hajótöröttek nem a tengerbe vesznek, hanem a pokol tüzébe süllyednek, és az a halál vár rájuk, amely nemcsak a lelket választja el a testtől, hanem mind a kettőt örök kárhozatra is taszítja, haragusztok és megvettek minket, mivel magunkat meggondolatlanul ily nyomorba dönteni nem akartuk. Kérve kérlek, ne tegyétek ezt! Ismerem telkemet, ezt az erőtlen, szegényes lelket, ennek a szolgálatnak nagyságát és a vele járó sok nehézséget. A fölszentelt ember lelkét ugyanis a tengert felkorbácsoló szeleknél is nagyobb viharok ostromolják. Első valamennyi között a hiú nagyravágyás rettenetes szirtje, mely sokkal veszedelmesebb, mint a sziréneké, amelyről a mondaköltők csodákat mesélnek. És ha valami ezt az elöljárói tisztet rám bízná, szinte hátrakötött kezekkel dobna oda az ezen a sziklán tanyázó vadaknak, hogy azok napról- napra marcangoljanak. És mik ezek a szörnyetegek? A harag, kislelkúség, irigység, versengés, rágalmak, vádaskodások, hazugság, képmutatás, cselvetések, gyűlölet ellenségeink iránt, káröröm a papok 5 65
