Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Kövecses Géza: A papnevelés lelki reformja

elismerést érdemel, az egyházi és világi kultúrában jártas, fellépésében biztos, mindenekfölött pedig „Isten embere“.

A különböző szemináriumokban végzett felmérések szerint fiataljaink elvárják, hogy nevelőik ismerjék a reális szociális helyzetet és legyen széleskörű lelkipásztori jártasságuk. Ajánlatos tehát, hogy jövőbeli nevelőink szerezzenek néhány évi lelkipásztori gyakorlatot, lehetőleg különböző helyeken és tevékenységekben. Ez pedagógiai adottságaik, készségük és képességük megítélésére is jó.

Az így elméletileg és gyakorlatilag alaposan felkészült nevelő nem kényszerül személyi vagy hivatali súlya külön érvényesítésére. Nevel már puszta jelenlétével, érett jellemével és egész papi mivoltával. Mélységes tiszteletet mutat neveltjei személyiségével szemben és önfeláldozó, érett, önzetlen szeretetben, evangéliumi légkörben irányítja őket Jézus Krisztus követésének teljességére (OT 11).

Példaképpen megemlítjük a Sao Leopoldo-ban kezdeményezett „Curso Christus Sacerdos“ tanfolyamot a szemináriumi nevelők részére. Az elméleti rész anyaga: teológia (különböző problémák megvilágítása a II Vaticanum szellemében), kultúrszociológia (a brazíliai állapotok, a mai ember filozófiai elemzése) és pszichológia. A gyakorlati rész spirituális (javasolják minden résztvevőnek a teljes egyhónapos szentignáci lelkigyakorlatot) és pszichológiai jellegű (csoportos és egyéni terápia).

Külön ki kell emelnünk a spirituális személyét. A múltban — sajnos — tevékenysége sokszor nagyon korlátozott volt, csak a „belső fórumra“ szorítkozott. Néhány helyen teljesen kiszorult a szeminárium életéből. Rábízták ezt a nagyon fontos feladatkört kellő felkészítés és tevékenységi területének kellő biztosítása nélkül. Mindez alsóbbrendűségi érzést váltott ki benne, a növendékekben pedig hallgatólagos lebecsülést. így a kispapok képzésében szerepe sokhelyütt csak formális volt. Ezen változtatni kell. Lelkiség a kiképzésben (horizontális sík)

A II. Vatikáni Zsinat hangsúlyozza a papnevelés oktatási programjának módszeresen progresszív egységét. A teljes tantervet átható egységesítő szemlélet alapjául Krisztus húsvéti misztériumát ajánlja. Ezért már kezdetben ki kell fejtenünk és világosan ehhez kell kapcsolni minden anyagrészt (OT 14; DV 2-6). A módszeresség mellett lényeges a dinamikus, progresszív és egzisztenciális lelkűiét, amely minden haladást Isten szeretetében irányít.

A Zsinat előtti szemináriumi pedagógia főgondja a racionális tudatosítás, a tananyaghoz ragaszkodó tájékoztatás volt. Az „előléptetés“ mindenekelőtt a tanulástól, a vizsga sikerétől függött. Ma inkább a külső tevékenységből, a túlzott lelkipásztori aktivitásból kiindulva fenyeget veszély, mert összetévesztik az apostoli-missziós lelkületet a pasztorális technikával.

a) Noviciátus (lelki próbaidő)

A már említett hitbeli fogyatékosságok miatt is helyesnek találnánk, ha az egyházi tanulmányok megkezdése előtt a szeminaristák átesnének egy katekizációs periódu54