Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Kövecses Géza: A papnevelés lelki reformja
Amint láthatjuk: egymagában a legjobb teológiai képzés sem elegendő formáló erő, ha ugyanakkor egész oktatási és nevelési rendszerünk nem irányul egy központi cél: a hit felé. A teológiai tanulmányok alapvető fontosságúak a papképzésben, de amint a Zsinat is hangsúlyozza (OT 4), csak egy része a papság egészértékű formálásának. Haladéktalanul szükséges tehát a teológia sajátosan új tanítási módszerének kidolgozása (OT 17), s mindenekelőtt a lelki nevelés megújítása. A lelki nevelés alapjai A szemináriumok pedagógiája sajátos céljának megfelelően természet- feletti. Ezért különböznie kell a világi intézetek nevelésétől. Mintája: Isten pedagógiája. Ennek alapvető elemeit a kinyilatkoztatás forrásában, a Szentírásban találjuk, alkalmazását pedig az üdvösség történetében mindmáig. Az Isten által alkalmazott pedagógiában az üdvtörténet során a következőket figyelhetjük meg: — a mind tágabb körű kinyilatkoztatást (tartalmi vonatkozásban is); — a fokozatos bensőségesítést (az embert egyre mélyebb és intenzívebb kapcsolatba hozza önmagával); — az emberi szabadság mélységes tiszteletét (minden kegyelmet megad kiválasztottjainak, de mindig szabad, nagylelkű és érett választ vár el tőlünk); — a kinyilatkoztatás és kiválasztás közösségi jellegét (Isten az emberiség egészének nagy családját nézi, az egyének és nemzetek döntései kihatnak az emberiség egészére és formálják a társadalmat). Mindezeket a vonásokat alkalmaznunk kell a szemináriumi nevelésben is. Szemináriumaink belső szervezetében elsőséget kell biztosítanunk a kegyelem és a Szentlélek tevékenységének. A nevelés legfőbb célja legyen, hogy Isten felé irányítsuk fiataljainkat, átvezetve őket a pusztán emberi, tudományos síkról egy felsőbb isteni síkra. A pasztorális munka éltető magva, energiája legyen mindenütt és mindenkor a bensőséges egység és kapcsolat az élő Istennel és Jézus Krisztussal. A nevelő Szemináriumi nevelésünk egyik alapvető fontosságú tényezője a nevelő. Ha rátermett, helyesen választott, gondos terv szerint képzett, jó munka- módszerrel dolgozó nevelő áll rendelkezésre, a legnehezebb körülményed között is biztosítani fogja a papság alapos és időszerű képzését. A nevelő tárgyi, szellemi és lelki vonatkozásokban feleljen meg az Egyház egyetemes követelményeinek. Kiválasztásában tekintettel kell lennünk a mai papnövendékek sajátos lélektani adottságaira is. Olyan ember legyen, aki a kispapok mintaképe lehet, akit lelkesen követhetnek. Csakis érett, kiegyensúlyozott kedélyű egyén való az ilyen pályára, aki szociális kapcsolataiban 53
