Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Kövecses Géza: A papnevelés lelki reformja
központból figyelve az eseményeket, már mintegy a végső beteljesedés, a megvalósult üdvösség, a szerencsésen befejezett történelem: egyszóval az isteni Szeretet végleges győzelmének mindent bevilágító magaslatáról szemléli a világ folyását. 3. Az egyre táguló világegyetem, a kozmikus arányokban kibontakozó történelem egyre nagyobb, egyre istenibb istenfogalmat kényszerít a papra és a teológusra. Isten „növekszik“, „tágul“, „közeledik“, „valósul meg“ mind nagyobb és nagyobb mértékben az ámuló, haladó, végtelenbe vágyó emberiség öntudatában. S Vele együtt tágul, mélyül, szépül a keresztény remény is, hogy ti. van értelem, van cél, van beteljesedés, van üdvösség. Nos, ha nem a pap ennek a titokzatos világnak a hivatott tanúja és munkás szószólója, akkor ugyan ki legyen az? Nem az önmagát tömjénező, nem a minduntalan kiváltságokra, jogelvekre hivatkozó erkölcsprédikáció a pap igazi ajánlólevele, hanem egyedül és mindenekelőtt az Istenért, Istennek élő tanúságtétel, a szolgálat. És ennek a tanúságtevő szolgálatnak éltetője a „reménység Istenébe“ vetett hit édes fényessége . . . Kövecses Géza A PAPNEVELÉS LELKI REFORMJA Túlhaladott nevelési módszerek és eszközök Napjainkig a papjelöltek általában gyakorló katolikus családokból kerültek ki, s otthonról jól értékesíthető keresztény alapot hoztak magukkal. Az egész társadalom — az Egyházat érő egyes támadások ellenére — vallásos, keresztény beállítottságú volt. Az emberek gondolatvilágát nem zavarta meg a modern világ sokirányú, „mindenható“ hírközlő apparátusa. A szeminárium légköre kiegészítette és tudatosította a jelölt természetes fejlődését. Egészen más körülményeket találunk ma. A különbség főleg magában a nevelési alanyban van. Profán benyomásoknak, a hitetlen és a vallás iránt közömbös környezet hatásának már gyermekkortól fogva ki van a fiatalság téve, s ezek lassú „leülepedés“ formájában érvényesülnek benne. Ha továbbra is megmaradnánk az eddig használt nevelési eljárások mellett, akkor azokat egy már nemlétező alanyra alkalmaznánk, és így a várt eredmény is elmaradna. Közvéleménykutatások és valláslélektani tanulmányok összegezéséből megállapítható, hogy a mai fiatalok felfogásában a legmélyebb probléma a hit. Fiatal szeminaristáink hiányos, meggyengült hite sokrétű külső formában nyilvánul meg, mint pl. az általános fegyelem lazaságában, a kilépések számának emelkedésében, a felettesekkel szemben tanúsított ellenállásban, az erkölcsi követelményekben való kételkedésben (néha alapvető kérdésekben 51
