Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház

Az Istennek szentelt közösségek magával létezésükkel hirdetik, hogy Isten országa elközelgett. Láthatóak, az élő szeretet jelei. De nem üres jelek. A Lélek ereje van jelen bennük. Életük legfőbb jellemvonásának a békének kell lennie, nem annyira Sz. Tamás értelmezése szerint: „nyugalom a rendben", mint inkább mint mozgás a rendben, mozgás, amely virágzást, haladást és gazdagodást jelent'2.

A Szentlélek ad erőt az Istennek szentelt közösségeknek, hogy eleven képmásai legyenek az Evangéliumnak, egyfajta élő katekizmus (vagy prófétai tett) a mi korunk számára n. A középkorban a keresztény közösséget a hit misztériumairól a katedrálisoknak és a többi hatalmas templomnak szobrain, képein és üvegablakain az üdvtörténet bemutatása oktatta. A mai világban a szerzetesi közösségeknek kell üzenethordozóknak lenniök az embertömegek kellős közepén élve, láthatóan és átlátszóan, nem szavakkal, hanem életük valósága által. A közösség akkor tölti be feladatát, ha életéből szavak nélkül a Hegyi Beszéd üzenete sugárzik. Ha így van, akkor részesei lesznek az Egyház szentségi jellegének.

Sokat beszélnek ma a szervezet és intézményes keret nélküli Istennek szentelt közösségekről. Egy örök kísértés újjáéledése ez, hogy túl spirituálisak legyünk, mások, mint a közönséges embermivolt, amely intézmény és szervezet segítségével fejeződik ki és tölt be állandó feladatot. A tisztán lelki Egyház csábítása — amely az elitért van és nem a nagy, bűnös tömege12 Elfogadom, hogy a szerzetesi élet lényege a szüzesség és a közösség. A szüzesség, mivel bizalmas és valamiféleképp kizárólagos viszony Istennel, és a közösség, mivel szoros viszony felebarátainkkal. Nyíltság Isten és ember felé, mindkét esetben minden emberi mértéken felüli nyíltság. A szegénység és engedelmesség nem több, mint a közösségi élet egyes oldalai; biztos, hogy fontos szempontok, de nem független erények. A szerzetesi élet lényege nem lehet az Egyház nyilvános elismerése, azaz az Istennek-szenteltség nyilvánossága, mert ez a hangsúlyt a külső jogi aktusra és nem a belső ajándékra tenné. Mégis lényeges ez a külső jogi aktus; ugyanis általa a belső ajándék láthatóvá lesz és beletestesül a nagy keresztény közösség látható életébe. Ezt az elismerést elfogadva a szerzetesközösség tanúságot tesz Isten országának a látható Egyházon keresztül megnyilvánuló jelenlétéről, így beszélhetünk a láthatatlan kegyelem megtestesüléséről egy látható emberi közösségben.

13 Ebben a felfogásban nyilvánvalóvá lesz a szerzetesi közösségek életében a túlságos szabályozottság abszurditása. Ha egy személyes kapcsolatot agyonszabályozunk, azzal megöljük. És ha ez a szabály érvényes az emberi barátságra, akkor sokkal inkább áll az Isten Leikével való, személytől személyig ívelő kapcsolatra.

A szabályok túlburjánzásának egyik oka a múltban a méltánytalan biztonságvágy lehetett a szerzetesi közösségekben. Gazdag emberek befektetésekben, megtakarított pénzükben találják biztonságukat; így váratlan katasztrófa nem érinti őket érzékenyen, vagy ha igen, van valamijük, amibe kapaszkodhatnak. A szerzetesek úgy próbálták magukat bebiztosítani, hogy minden elgondolható esetet már eleve figyelembe vettek és jóelőre megadták rá a megoldást a törvényhozásban. Meg kell tanulnunk a szabályok és törvények biztonsága nélkül élni. Éljünk inkább a Szentlélek bizonytalanságában.

34