Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház

kot, amelyet nehéz volt szavakba foglalni. Biztos, hogy magábazárta Krisztus tanítását, az ő örökségét, különösen az Eucharisztiában, és Lelkét, amelyet kiöntött a közösségekre.

Az ajándék gondolatát nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, mivel az Istennek szentelt életet néha úgy tüntetik fel, mint az emberi erőfeszítés különleges formáját, mint emberi alkotást és nem mint a Lélekét. Ha ez így lenne, akkor a szerzetesek lennének az Egyház erős emberei, nem pedig a „kisded nyáj“, amelynek Isten kinyilatkoztatta a titkot, egyáltalán nem saját érdemeik miatt. Ez a bibliai forrásokkal és az Istennek szentelt élet sok vezető személyiségének felfogásával teljesen összeegyeztethetetlen eszme7. Szent Benedek, Ferenc, Domonkos, Ignác, Nagy Sz. Teréz, Keresztes János és Szalézi Ferenc (és hány más szentet lehetne még említeni!) egyöntetűen állítja, hogy ajándékot kapott Istentől, nagyobbat, mint amit emberi erőfeszítéssel valaha is meg tudott volna szerezni8.

Föltételezve tehát, hogy az Istennek szentelt élet ajándék Istentől — meg kell kérdeznünk, miben is áll ez az ajándék?9 Szeretet van benne, Isten

7 összeegyeztethetetlen azok tapasztalatával is, akik szerzetesi közösségekbe való felvételüket kérik. Anélkül, hogy kitanították volna őket, különböző szavakkal, de egyértelműen jelentik ki, hogy hívást követnek, egy őket hívó személy vonzását tapasztalják, nem pedig rendkívüli akaraterőt, vagy kihívást, vagy merészséget, hogy saját erejükből vigyék végbe az elhatározást.

8 A fogadalmak jelenleg szokásos szertartásánál, ahol a nyomaték a fogadalmak letevésén van és azon, hogy a jelölt Istennek adja magát, ennek az Istentől jövő ajándéknak a jellege nincs eléggé kiemelve. Teológiailag helyesebb lenne olyan fogadalomtételi liturgia, amelyben a hangsúly a kegyelem ajándékjellegén van. Talán a püspök vagy helyettese feltehetné kezét a jelölt fejére, kifejezve, hogy kegyelmet kapott Istentől és ezt a látható Egyház elismeri. A fogadalomtétel után lehetne egy másik szertartás: szerződéskötés a jelölt és a közösség között. A bebocsátást kérő személy megígérné, hogy a közösség jó tagja marad (nincs szükség sem a közös birtoklás, sem az engedelmesség említésére), a közösség pedig megígérné, hogy kellő gondot visel rá; mindkettő így tesz jó és rossz időkben, szegénységben — gazdagságban, betegségben — egészségben, míg a halál el nem választja őket.

9 Ha az ideiglenes vagy végleges hivatás kérdését nézzük, a vizsgálódásnak nem szabad az emberi elkötelezettségre korlátozódnia, azzal érvelve, hogy az a vállaló szándéka szerint lehet ideiglenes vagy örök, hanem ki kell terjednie az Isten által vállalt kötelezettségre. A lényeges kérdés az, vajon Isten az emberi élet egész tartamára adja-e ajándékát, vagy csak rövid időre? Tekintetbevéve Isten nagylelkűségének bőségét, valószínűbb, hogy inkább ad örök ajándékot, mint ideiglenesét. Teológiailag nincs döntő érv a szüzesség és közösségi élet ideiglenes hivatásának ajándéka mellett. Az adás így nem lenne teljes Isten részéről, de az ember részéről sem. Nem lenne benne valódi nyíltság, mivel időben korlátozva lenne. Ez a vélemény nem azt jelenti, hogy egy személy nem tölthet el nagyon hasznosan hosszabb-rövidebb időt egy szerzetesi közösségben, az isteni Gondviselés akaratából. Mikor valakit felvesznek egy szerzetközösségbe, egyik fél sem csalatkozhatatlan; sem az, akit felvesznek, sem az elöljáróság, amely felveszi. Ezért lehet tévedés a hivatás megállapításánál. És előfordulhat olyan eset is, amikor a valódi hivatást elveszíti valaki. A jő mag, egy vagy más okból, nem nő

31