Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Dr. Holicke Gertrud: Pszichológiai gondolatok a papi nőtlenségről

Az előbbiek az Úr szavaira hivatkoznak (Lk 14,26), az Úr iránti szeretőiből való áldozat vállalására (Mk 10 28), a nőtlenségből fakadó függetlenségre és arra, hogy a nőtlen pap már nőtlenségével tanúságot tesz Isten és a természetfölötti világ mellett.

Az utóbbiak a házasság emberi és kegyelmi értékeivel érvelnek, továbbá azzal, hogy a nőtlenség külön karizma, amely nem jár szükségszerűen együtt az egyházirend szentségével.

Lélektani szempontból a papi nőtlenség kérdése nem elsőrendű kérdés. Mögötte egy mélyebb és komolyabb kérdés húzódik meg, és ez a tulajdonképpeni probléma: a karizma kérdése. Azaz a pap a hivatásának akkor felel meg igazán, ha a kegyelmeket nemcsak közvetíti, hanem életével a kegyelemről élő tanúságot tesz. A vallási élet virágzása minden időben az élő tanúságtétel függvénye volt; az ma is. S ha manapság annyira megfogyatkozott az élő hit, akkor azt kell kérdeznünk elsősorban, miért fogyatkozott meg manapság annyira az élő tanúságtevők száma. A felelet egyszerű: A tanúságtétel a szeretet műve. De a szeretetnek az egyházban — merjem kimondani? — nincs elég férőhelye. Az egyház, mai formájában, sokak szerint elsősorban intézmény, s a jog szelleme az irányadó benne. A szeretetet, az élő tanúságtételt nem mindig segíti elő, sőt sokszor talán hátráltatja. Azok a papok bizonyulnak ilyen körülmények között az egyház jó és hűséges munkásainak, akik a jog szellemiségébe nőttek bele. Életük, hivatásuk irányadója a jogi keret.

Vajon az Úr szőlőjében is jó munkásoknak bizonyulnak? Jogi szellemükkel és magatartásukkal aligha. Ott a szeretet a döntő, nem a jog. Az Isten Országában az az ember bizonyul igazán jó munkásnak, aki a szeretet szelleméből él; mint Assisi Sz. Ferenc, mint Vianney Sz. János, mint XXIII. János pápa, mint az első keresztények. Tanúságtételük lényege a szeretet.

Napjainkban is azok a keresztények, azok a papok töltik be hivatásukat igazán, akik szeretetből élnek. S a cölibátus kérdésében is a szeretet problémája a döntő: segíti-e a papot a cölibátus a szeretetben, vagy inkább hátráltatja benne?

Lélektani szempontból erre a kérdésre nem lehet egyöntetű választ adni. (A teológiai, kegyelmi aspektusról itt nem feladatunk beszélni.) A szeretet iskolája az ember életében rendes körülmények között a családi élet. Családja körében növekszik bele az ember már kicsi korától fogva a szeretet szellemébe. Házassága, gyermekeinek nevelése lényegében szeretetének kivirágzása, mélyülése, érlelődése. Azt is mondhatnánk: Isten a családi életet azért ajándékozta az embernek, hogy a szeretetben és ezzel együtt a kegyelemben növekedhessék.

Kétségtelen: vannak emberek, ha kivételeknek kell is tartanunk őket, akiknek szeretetük tökéletesedése érdekében nincs szükségük házasságra és családra. Gyermekéveiket rendszerint kiváló családi körülmények között

15