Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Dr. Holicke Gertrud: Pszichológiai gondolatok a papi nőtlenségről

teljes érettségéhez szükséges a nemi tapasztalat. Az érettség így nagyon könnyen elérhető volna; a tapasztalat egészen mást mutat. Az ember érettsége, ugyancsak pszichológusok szerint, az önmagáról megfeledkező és másnak adni tudó (oblatív) szeretettől függ, ami éppenúgy törvény a házaséletben, mint a cölibátusban. A nagy vitában megszólaltak jóakaró protestánsok is — nemcsak Taizéből —, akik óvják a katolikusokat ettől az utópiától. A nős pásztorok problematikája, mondják (dr. J. C. Hoekendijk, Utrecht) lényegében ugyanaz, mint katolikus kollégáiké: az utánpótlás-hiánytól az evangélium autentikus hirdetésén át az emberekhez való eljutásig. S valóban igaz: a papság problémája a mai világban sokkal mélyebb, mintsem a cölibátus feladásával segíteni lehetne rajta; ellenkezőleg, ezzel még inkább bonyolítanánk a dolgokat.

c) Ha azt hisszük, hogy a „siker“ a papi élet és szolgálat kritériuma. A mai termelő és fogyasztó társadalomban nem lebecsülendő kísértés: eredményeket felmutatni. A vallásszociológia csak a megfogható dolgokat vizsgálja, tehát óvatosan kell bánni adataival a kiértékelést illetőleg, amikor a legfontosabbról, az emberek hitéről van szó. S ha az derül ki, hogy „kisebbségben“ vagyunk, ez valójában nem meglepő, ha fájdalmas is. Ne felejtsük el, hogy a kisebbségi sorsban sok rejtőző erő van. És ha már végképp lesújtott munkánk látszólagos eredménytelensége, elmélkednünk kell azon, hogy Krisztus nem ígért sikert követőinek, és — ezt akkor is hozzá kell fűzni, ha allergiásak vagyunk a „kenetes“ szavakra — az ö élete sem volt sikerekben gazdag.

— r — n.

Dr. Holicke Gertrud

PSZICHOLÓGIAI GONDOLATOK A PAPI NŐTLENSÉGRŐL

Az a belső megújulási mozgalom, amely az egyházban a II. Vatikáni Zsinat nyomán megindult, napjainkban mindenekelőtt a papság benső életének a megújítását célozza. Fontos helyet foglal el benne a papi nőtlenség kérdése.

A Szentatya, a püspökök, a papok és a világi hívek egyik része nem látja kívánatosnak a jelenlegi helyzet megváltoztatását. A nőtlenséget nem tartják ugyan a papi élet isteni eredetű, tehát változhatatlan feltételének (lásd a Zsinat erre vonatkozó határozatát), de a gyakorlatban csak azokat a papjelölteket szentelik pappá, akik a nőtlenségre elkötelezik magukat.

A papok és hívek valószínűleg kisebb hányada ezzel szemben helyesnek és kívánatosnak tartja a papságnak és a papi élettel szükségszerűen együttjáró nőtlenségnek a szétválasztását.

14