Szolgálat 8. (1970)
Könyvszemle - Szabó Ferenc: Távlatok (Békési I.)
segéd révén biztosította jóindulatú együttérzéséről. A haldokló: .Számomra már csak Jézus jóindulata és együttérzése jelenthet valamit’.“ (30. lap) Amikor elismerjük a papi segédkönyv kétségtelen érdemeit, legyen szabad néhány kritikai megjegyzést is tennünk. A Zsinat tanítása szerint az igehirdetésnek a szentírásból keil táplálkoznia (Dei Verbum 24); a homília pedig, amely a szentmisének szerves része, a liturgikus év folyamán „a szent szövegekből fejti ki a hit misztériumát és a krisztusi élet irányelveit" (Liturg. 52). A kezünkben lévő segédkönyv is ezt akarta szolgálni. De nem teljesen sikerült. Az exegétikai magyarázatok ugyanis sokszor inkább apologetikusak (pl. archeológiái vagy történeti adatokkal illusztrálják a szent szöveg hitelességét), vagy ha az alapgondolatot összefoglalják, nem mindig a szentírási szakasz teljes jelentését tárják fel, hanem kiragadnak egy-egy gondolatot az összefüggésből. A második rész, a teológia sem mindig a szent olvasmányokból kiinduló biblikus teológia. Pl. ádvent 3. vasárnapján (Laetare), mikor az olvasmányok visszatérő motívuma az örvendezés, a bűn teológiáját fejti ki „örömtelenségünk oka bűnösségünk" mottóval. Kétségtelen, hogy itt is lehet beszélni a bűnről (Ádám bűnéről is), de az eredeti bűn és az evolúció kapcsolatának kifejtése mégsem ide kívánkozik. Végül a homiliavázlatoknak is sokkal inkább az evangéliumi olvasmányokat kellene aktualizálniok. Ezek a kritikai megjegyzések egyáltalán nem akarják elvitatni a segédkönyv érdemeit: a lelkipásztorkodó papság (remélhetőleg mindenkihez eljut!) igen nagy hasznát veszi az igehirdetésben. Mi is örömmel üdvözöljük a vállalkozást és gratulálunk a szép munkához. Szabó Ferenc Szabó Ferenc: Távlatok. Irodalmi és világnézeti tanulmányok. A szerző kiadása. Róma 1970. 252 oldal. „Az Isten népe is az idő sodrában él, a hívő embereket is eléri a mutáción áteső emberiség válsága. De a keresztények tudják, mert hiszik, hogy a megtestesült Ige irányt és jelentést adott a történelemnek. A hit fényében kel! tehát tájékozódniok s keresniök küldetésüket itt és most.“ Ezt a tájékozódást akarja szolgálni Szabó Ferenc legújabb könyve. A „Modern költők látomása és életérzése“ c. első rész francia költők és Babits halálélménye kapcsán eszünkbe juttatja, mekkora a művészlelkek, köztük is a költők szerepe a legmélyebb valóságok megérzésében, megláttatásában és kifejezésében, akkor, amikor a közönséges halandók még nem is sejtik (mert nem érzik: félelmeik és idegvibrálásuk más) az új születését és a vele járó gestáció és vajúdás kínjait. Keresztény „egzisztencialisták" a második rész címe. Pascal, Blondel és társaik, meg a mi Prohászkánk életérzéséről, igazi egzisztencialista jelentőségéről szól. Teilhard vallásos eszmevilága és perszonalizmusa mutatja az utat a jövő teológiai feladatai irányában, amelynek hitből fakadó tanúságtételnek kell lennie a mai kor embere számára. A zárófejezet: „A strukturalizmus és a keresztény hit értelmezése“. Ezért lehetünk leghálásabbak a szerzőnek, mert a strukturalizmus (főleg francia válfaja) ismertetése és értékelése megadja a szükséges tájékozódáshoz elégséges ismeretet és felment attól, hogy túl sok időt fordítsunk olyasvalaminek tanulmányozására, aminek divata „a 68-as párizsi események után szinte máról holnapra megszűnt“, de amivel otthon „feltűnően sok tanulmány foglalkozott“. (Szabó Ferenc e tanulmányát most közli a Teológia c. folyóirat.) A szerző a tanulmányokkal távlatokat akar nyitni. Sok megfontolandó és értékes szempontra hívja fel figyelmünket. Pl.: „. . . a strukturalista módszer segítségével tanulmányozni lehetne azt a szimbolikát, amely a szentírás 'értelmezésétől kezdve a teológián át, egészen a lelkiségig az egész keresztény eszmevilág hagyományos kifejezése." (242, o.) 92
