Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon
4) Az ideológiai ellentét Ez is erősíti a teológiai konzervativizmus légkörét. Minden változtatás — a korszerűsödés irányában ható is — formák, pozíciók elvesztésének veszélyével jár. A feszültség megnehezíti az új formák bevezetéséhez szükséges kísérletezést: nem kívánatos sem a kipróbált, bevált formák feladása, sem az ezzel járó elbizonytalanodás. Mondanivalónkat röviden összefoglalva: jó volna, ha felismerhető tábor alakulna mind a múlt és jelen értékeinek megőrzésére, mind az új teológiai irányok meghonosítására. Több polgárjogot kellene adni a konkrét magyar viszonyokat szem előtt tartó „hangos gondolkodásának a teológiai megfogalmazások terén, s az ilyesmire érvekkel, nem pedig bunkóval válaszolni. Ezzel az egyszerű módszerrel megteremthetnénk a kedvező légkört a fejlődéshez. András Imre, Bécs + Gyakran fölvetették már: lehetséges-e, hogy a magyar szellem nem alkalmas az elvont jellegű, filozófiai ill. teológiai gondolkodásra? Azt hiszem akik így kérdeznek, összetévesztik a filozófiai gondolkodást a germán gondolkodással. Igen, a német gondolkodók teljesítménye impozáns volt a múltban és az ma is. De a mi fejlődésünknek nagy handicapje volt mindig, hogy a döntően másfajta magyar gondolkodásmódot és lelkiséget ezekbe az idegen formákba kényszerítettük bele. Ma ismét ez a veszély fenyeget, hiszen „a teológiát“ nagyjából Rahner, Ratzinger, Schillebeeckx neve képviseli számunkra. A nagy franciák (Congar, de Lubac, stb.) a legtöbb magyar ember előtt legföljebb ha névről ismeretesek, az angolszász szerzők — akik közül pl. a világ legjobb exegétái kerülnek ki — teljesen ismeretlenek. Tehát többoldalú tájékozódásra lenne szükség — ennek elősegítésére jó fordítások kellenének —, és főleg arra, hogy merjünk végre önállóan, nemzeti sajátságainknak megfelelően gondolkodni és fejlődni. A magyar gondolkodás képi jellegű. Ez ma modernebb mint valaha. Gondoljunk arra, hogy a Szentírás állandóan képekben, hasonlatokban, szimbólumokban közelíti meg a nagy igazságokat. Emlékezzünk arra, hogy a Zsinat nem elméleti meghatározást adott az Egyházról, hanem bibliai képek hosszú sorával éreztette meg mivoltát. Amikor egyszer valaki Hugo Rahner előtt idézte Pázmánynak a megtestesülésről szóló képét: „ő is velünk egy igába fogta magát, hogy minket segítsen", a nagy hittudós felkiáltott: ez a mondat többet ér, mint egy német teológus egész kötet értekezése! Újabban biztató jelenség az egyházszociológiai tanulmányok elkezdődése. Ezt azonban össze kell kötni a magyar lélek tanulmányozásával, különben pozitivizmusra vezet. Nálunk eddig még csak folklore volt. Ezen túlmenően bele kell hatolnunk abba a sajátos magyar lelkiségbe, amelynek ez kifejezője. Ennek módja lenne egyfelől a népszokások, népköltészet, népzene vizsgálata, 83
