Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben

ségbe, ahol otthon érezhette magát, ahol sok testvér között lassan, biztosan sajátította el a korának megfelelő magatartási, példákat látott maga előtt. Az apa legtöbbször otthon dolgozott a gazdaságban, műhelyben, a gyermekek maguktól, szinte játszva sajátították el apjuk foglalkozását. Ma a szülők otthonuktól távol dolgoznak, a gyermek nem nézhet fel csodálattal munká­jukra, sem nem köt benső kapcsolatot még gyermekkorában egy foglal­kozási ággal. Innét adódik, hogy ma oly sok fiatal hagyja ott csalódottan választott pályáját. Igen gyakran a gyermekek ma több iskolát végeznek, mint szüleik, a tudományok is fejlődtek az évek folyamán, a gyermekek lenézik szüleiket. A kis család sokkal intimebb szeretetközösséggé válhat — krízisek esetén azonban nehezebb ezeket elviselni: innét a gyakoribb válás és a feszültebb helyzet a gyermekekkel. Régen a gyermek — falun még ma is — tágasabb környezetben nőtt fel; ma a modern lakások egyrészt aka­dályozzák mozgási igényében, másrészt könnyebben megy „szülei idegeire" és a szülők hibái is szembeszökőbbek. Külön probléma az „egyke“. Statisztikai adatok szerint az egyetlen gyer­mek általában nehezebben kezelhető és az iskolában sem éri el azt az ered­ményt, mint 2-3 gyermekes családból jövő iskolatársai. A tapasztalat meg­cáfolja azt a felfogást, hogy az egyetlen gyermeknek gondosabb nevelést lehet adni. Az egyetlen gyermek sajnálatraméltó: sokat van egyedül, hiány­zik a testvér, az otthoni játszótárs, csak felnőttek veszik körül. Megnehezíti a helyzetet, hogy a második világháború óta sok család nem törődik kellően a gyermekek nevelésével. A szülők legfőbb gondja kezdetben a megélhetés volt, ma a jobb életszínvonal, az anyák munkát vállalnak ennek érdekében, a gyermekkel keveset foglalkoznak, idejük sincs hozzá. Sok baj forrása az, hogy a szülők gyakran az egy vagy két gyermek karrierjében akarják elérni meg nem valósult álmaikat: sportoljon, tanuljon zenét, jusson egyetemre. A gyermek presztízskérdéssé vált. Érzi, hogy szülői ambicióinak tárgya, hogy nevelése öncél, és esetleg éppen azzal reagál, hogy nem tanul, nem valósítja meg szülei álmát. A gyermekek ma szellemileg élénkebbek, néha koraérettek, lelki (pszicho­lógiai) fejlődésük azonban nem tart lépést meggyorsult testi fejlődésükkel, hamarabb bekövetkező nemi érettségükkel, sőt gyakran még vissza is marad. A serdülők így egyszerűen nem képesek megbirkózni a testi fejlődésükből fakadó feladatokkal. Ráadásul a kommunikációs eszközök (rádió, képesúj­ságok, mozi, televízió) terjedésével a gyermekek korábban megismerkednek, szembekerülnek olyan problémákkal, amelyeknek feldolgozásához még nincs meg a lelki érettségük. Könnyen választanak olyan életformát, amely eset­leg teljes romlásba visz (huliganizmus, munkakerülés, fiatalkori bűnözés, kábítószerek). 2) A tekintély válsága Valamikor a szülői tekintélyt az isteni tekintélyből vezették le: a szülő 43

Next

/
Thumbnails
Contents