Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - A tekintély válsága a nevelésben
azt, amit gyermekeiktől elvárnak. A gyermeknek éreznie kell, hogy szülei őszintén iparkodnak az ő javát keresni, másrészt saját problémáikat is megoldani. A szülői tekintély tehát ne legyen önkényes, ne nyomja el a fiatalt, hanem tisztelje és ismerje el a gyermekben az embert. Másrészt a tekintély teljes hiánya is veszélyezteti az egészséges fejlődést. A szülő nem kapitulálhat a gyermek akarata előtt, nem engedheti zsarnokká fejlődni. Ma már lélektanilag ismert tény, hogy az egészséges lélek fejlődése feszültségekkel teli szakaszokon halad át, amelyekben a gyermek kudarcokat él meg, s azokból megedzve kerül ki. A vezetés feladása nem adhat kielégülést a gyermeknek, nem teszi boldoggá, hanem mélységesen elszomorítja. Éreznie kell a szülői szeretetet és kis egyénisége elismerését, de meg kell időben tanulnia az élet realitását és törvényszerűségeinek elismerését is, amelyeknek gyermek és szülő egyaránt alá van vetve. Környezetének terhére válik, magányos és boldogtalan lesz az az ember, aki az önfegyelmezést meg nem tanulta. Az ifjúságot, amelynek lelke mindig fogékony a jó és igaz iránt, ma is erősen foglalkoztatja az élet értelme és egyéb nagy kérdések. Nekünk szülőknek kell rávezetni gyermekeinket igaz, őszinte beszélgetések folyamán, hogy vannak normák, amelyek nélkül az életet nem lehet élni: az igazság, jóság, becsületesség, bátorság, fegyelem, mértékletesség, stb. S ezek realitását magatartásunknak, lényünknek kell kisugároznia. S végül ne feledkezzünk meg a biológiai törvényszerűségről sem. A szülők életfeladata a gyermek felnevelése, óvása, szeretete, de nem önző megtartása. A gyermeket az életre kell nevelni, önállóságra és szabadságra, határozottan és következetesen, és mégis majdnem láthatatlanul, hogy megtalálhassa saját énjét, amely a szülőkétől különböző lesz, de ez szükséges ahhoz, hogy a világ előrehaladjon és megújulhasson. B. E. A TEKINTÉLY VÁLSÁGA A NEVELÉSBEN Ó, ez a mai fiatalság! — halljuk egyre a felnőttek panaszát. Gyakran a kétségbeesett szülők fájdalmával, gyakran sajnos bántó megvetéssel, elítéléssel, ami nem vezet célra, inkább árt. 1) A család a megváltozott társadalmi viszonyok között Először is meg kell gondolnunk, hogy az ifjúság nem önmagát nevelte, hanem magatartása legnagyobbrészt szülei és környezete nevelésének, hatásának eredménye. Másodszor: a mai gyermek és ifjúság oktatási és érvényesülési lehetőség szempontjából előnyösebb helyzetben van, de a nevelés terén ők húzzák a rövidebbet az előző generációkkal szemben. A régi „nagycsaládban“ a gyermek belenőtt egy több nemzedékből álló közös42
