Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Weissmahr Béla: Néhány gondolat a szerzetesi engedelmességgel kapcsolatban
Weissmahr Béla NÉHÁNY GONDOLAT A SZERZETESI ENGEDELMESSÉGGEL KAPCSOLATBAN Az Egyház benne áll a változó világban. Ezért nem meglepő, hanem ellenkezőleg magától értetődő, ha a szerzetesi élettel és ezen belül a szerzetesi engedelmességgel kapcsolatban is új kérdések merülnek fel. Mielőtt rátérnénk e kérdések elemzésére, néhány megjegyzést kell előrebocsátanunk. Először is az Úristen ezt a világot változónak, fejlődőnek teremtette. A teológia sem állhat tehát az időn kívül. Ez nem jelenti azt, hogy ami régen érvényes volt, az ma már nem érvényes. De jelenti azt, hogy ugyanazt az igazságot a mai kor nyelvén, a mai szituációnak megfelelően kell kifejezni. Éppen a Krisztus tanításához való hűség követeli meg, hogy ezt a tanítást állandóan újrafogalmazzuk, úgy, hogy megfeleljen a változó időnek. Ami igaz volt, az igaz marad, de minden kérdés a különböző történelmi helyzetekben más megvilágításba kerül és így kiegészítésre szorul. Ezért van az Egyházban dogmafejlődés. Ez megmutatkozott az egyházi tanítás egész vonalán. Ne csodálkozzunk tehát, ha a szerzetesi élet és a fogadalmak értelmezése is változik. Minél bonyolultabb egy valóság, annál inkább az időben áll. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy a szerzetesi szegénységnek a mai gazdasági és társadalmi életkörülmények között más a megjelenési formája, mint régebben a feudális társadalomban. Persze nem olyan egyszerű megmondani, hogy a szegénység evangéliumi eszménye hogyan valósítandó meg ma. Minden változás krízissel is jár. Az új formákat meg kell találni, nem kapjuk őket készen. Ezért nincsen semmi megdöbbentő abban, ha az engedelmességgel kapcsolatban is új kérdések merülnek fel, amelyeket nem lehet egyszerűen azzal megoldani, hogy a hagyományra hivatkozunk. Nem elég hangoztatni: ez eddig így volt. A második megjegyzésünk az, hogy az engedelmesség teológiáját nem lehet végsőkig kisarkított esetekre való tekintettel felépíteni. Nem szabad tehát egy józan engedelmességi teológiát arra alapozni, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor igenis helyes és érdemszerző, ha az alattvaló szó nélkül teljesíti az elöljárónak — noha nem bűnt kívánó — de mégis az adott esetben helytelen rendelkezését. Az ilyesmi előfordulhat ugyan, és még az ilyen szélsőséges helyzeteknek is meg kell tudni adni adott esetben az értelmét, de nem lehet kiindulópont, amikor lényeges összefüggéseket próbálunk tisztázni. Harmadszor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az élet nem formális logika és nem is tiszta matematika. Ahhoz, hogy a valóságot igazán ki tudjuk fejezni, gyakran, sőt legtöbbször különböző ellentétes oldalakról kell megközelítenünk. Nem szabad tehát meglepődni azon, ha az engedelmességről szóló gondolatmenetünk folyamán a kérdéseket egymással ellentétes szempontok szerint világítjuk meg. így persze az a benyomás alakulhat 30
