Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - Jean-Marie le Blond: Isten tekintélyének megtapasztalása

Ennek a hitnek tehát szüntelenül tisztulónak és szüntelenül különböztető- nek kell lennie egyszerre; át kell haladnia az emberi indokokon, a rend egyszerű szükségén és az ezért vagy azért a főért való lelkesedésen (áthaladnia, nem elutasítania, — ez különben embertelen is lenne), hogy elérkezzék az „ez Te vagy" felismeréséig, ami a végső igazolás, a Lélek jelenlétében.

Az I. és II. vatikáni zsinat egyébként az Egyház hagyománya értelmében felszólított erre a megkülönböztető hitre, amikor különválasztotta azokat az alkalmakat, mikor a pápa, kifejezetten a Lélek vezetésére hivatkozva, „ex cathedra“ nyilatkozik, és a „rendes magisztériumot“, amely mindig a Lélekre utal, de kevésbé hivatalos és kevésbé közvetlen módon. Ennek kell megvalósulnia a kollegiális döntésekben is; végül ez van jelen a közösségek megmozdulásaiban és az egész keresztény közösségben. Mert ott is, anélkül, hogy a hitélmény lényegesen megváltoznék és a jelenlét elhomályosulna, változhat a hangsúly az idők szükségletei szerint, módosulhat az ízlés lelki téren is, ami nincs minden összefüggés nélkül a divat titokzatos jelenségével, — hiszen igazságtalanok lennénk, ha ennek birodalmát csupán semmiségekre korlátoznánk. (De még ez az utóbbi divat is nem őrizheti-e meg a Lélek fuvallatának egy kis nyomát?)

Istennek a Szentírásban és a legmélyebb vallásos megtapasztalásban megragadott tekintélyét csak a szeretettel való viszonyában ismerhetjük meg teljesen, — a szeretetet egész kiterjedésében véve, ahol egyesül a két parancs: Isten és a felebarát szeretete. VI. Pál pápa egyik legújabb beszédében, az Egyház „társasági“ jellegéről szólva, első helyen ugyan „az alapvető fogalmat“ idézte, amely „mindenkinek a lelkében megjelenik az Egyház lényegére vonatkozólag: az Egyház közösség ...“, a beszéd végén azonban a „koinonia" fogalmához jutott: „Szent János ma jól ismert kifejezése: k o i n o n i a, amely magának Istennek életében részesít bennünket és testvérekké tesz Krisztusban.“ 6 Társadalmi, hivatalos szerkezetében, minden holtsúly és az időnként lehetséges visszaélések ellenére, az isteni tekintély hiteles fölfedezése csakis a teljes Isten és emberek iránti szeretet útján jön létre. Az Egyház tekintélye akkor úgy jelenik meg, mint ennek az egységnek istenadta jele és középpontja.

CHRISTUS, 1970. január.

JEGYZETEK

1 Ti. a franciában: „autorité“ és „auteur“.

2 Paul Tillich: Theology of culture. Oxford University Press, New York, 1959. 10. o.

3 Le Dialogue de sainte Catherine de Sienne. Ford. J. Hurtaud. Editions Lethielleux, Paris, 1913, I. 169.

4 Lettres, ford. Cartier, Editions Poussielgue, Paris, 1958, I. 21.

5 A franciában: Saint-Office, Saint-Pére.

6 Osservatore Romano, 1969. nov. 13.

27