Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Örsy László: Új fényben a csalatkozhatatlanság
Örsy László ÚJ FÉNYBEN A CSALATKOZHATATLANSÁG A teológusok közötti ökumenikus dialógus akkor lesz eredményes, ha a felek közül egyik sem merevedik bele saját nézeteibe, miközben próbálja megmagyarázni a másiknak, hogy mit gondol ő. A párbeszéd akkor sikerül, ha a résztvevők mindnyájan egyek Isten titkainak szemléletében. Míg gesztikulálva és érvelve néznek farkasszemet, nem jön létre kommunikáció; amikor együtt nézik Istent és szemlélik az emberek között végbevitt tetteit, nem keletkezik szakadás. Ettől a pillanattól kezdve eltűnnek a hódító törekvések és a védekező csaták, és megvan a teologizálás helyes módjának feltétele. Platon mondta — és nagyon sok az igazság benne —: filozófus akkor születik, amikor valaki világegyetemünket és az abban lévő dolgokat szemlélve „pathos"-t, egy bizonyos nyugtalanságot érez az ismeretlennel szemben. Hasonló gondolatot találunk a keresztény hagyományban is. Teológus akkor születik, amikor valaki csodálkozást és csodálatot tapasztal Isten titkainak színe előtt. őszintén megvallva, sok csodálkozást és kevés csodálatot találunk a csalatkozhatatlansággal szemben, amelyet az első vatikáni zsinat tulajdonított a pápának. Biztos, hogy a zsinat után hamarosan megmutatkozott és azóta is mindig látszik: a karizma működési feltételei szigorúak és a pápának nem minden egyszerű kijelentéséért áll jót a Szentlélek. Inkább a legtöbb állításában Isten igéjének kijelentése emberi bölcsességgel és tudománnyal keveredik. Továbbá a második vatikáni zsinat megnyitotta szemünket a csalatkoz- hatatlanság új dimenziójára, amikor a püspöki kar kollegiális jellegét hangsúlyozta a pápa fősége alatt. De a botránykő megmaradt. A csalatkozhatatlanság problémáját az ökumenikus találkozásokon többnyire udvariasan elkerülik. Következésképpen a nehézség továbbra is fennáll és titokban terjed, megoldva nincs semmi. Az egység nem növekszik. Be kell vallanunk, hogy a „csalatkozhatatlanság“ szó túlságosan átfogóan hangzik. Negatív és nem fejezi ki saját korlátáit. És éppen mivel negatív, valójában nem mondja meg, mi a csalatkozhatatlanság. Mögéje kell néznünk a kifejezésnek. Lehetséges-e, hogy ez az ügyetlen szó: „csalatkozhatatlanság“, titkot takar, amelyet a II. vatikáni zsinat megpillantott, de kifejtéséhez sem ideje, sem eszközei nem voltak? Mi keresztények megvizsgálhatjuk-e ma jelentését és ha titkot fedezünk fel benne, szemlélhetjük-e együtt? És így gyarapodhatunk-e az egységben? Szerény véleményem szerint a tévedhetetlenség tana 'mögött rejlő titkon a katolikusok Istennek az ő népéhez való hűségét értik. Ez a hűség független 28
