Szolgálat 7. (1970)

22. A kísértések

sát, sőt szolidaritását a kísértéssel. Az előbbi ellentmondás létrejöhet az utóbbinak fönnmaradása esetében is. Az érzéki természet az akarati ellentmondás után csak lassan igazodik vissza a helyes útra.)

A szabadakaratnak határozott és megalkuvástól mentes teljesértékű magatartása természetesen egyéb eszközökre is szorul. Ezek rendelkezésére is állnak a becsületes szabadakaratnak.

így először is az ima. Minél hevesebb egy kísértés, annál kevesebb a lehetősége a léleknek nyugodt és huzamos imára, megmarad azonban mindenkor a szabadakaratnak Istenbe kapaszkodó lehetősége. Vagyis az, ami az ima lényegét teszi. A kegyelem is igen segít ilyenkor, hogy apró fohászokkal, vagy még ezeknél is egyszerűbb benső buzdulatokkal a lélek biztosítsa magának az Isten közvetlen segítségét.

Másik eszköz, amely a léleknek módjában van, a menekülés és a figyelem elterelése. Mindkettő történhet sokféleképpen. Minél finomabb egy lélek, annál találékonyabb ezekben.

Nem minden kísértés egyformán alkalmas arra, hogy a pozitív szembeszállás eszközét is alkalmazza a lélek, vagyis hogy nekimenjen a kísértésnek és így győzze ezt le, mint valamikor Dávid Góliátot. Vannak kísértések, s ilyenek főleg az érzékiek, amelyek az ilyen szembenézéssel és szembeszállással erősödnek. Vannak viszont, ahol éppen a szembeszállás jelentheti a legbiztosabb győzelmet, pl. félelemgerjesztő kísértésekben.

Abból, hogy a szembeszállás a kísértések némely fajtájában nem vezet célra, nem következik, hogy bármilyen kísértéssel szemben bátortalanok, félénkek legyünk. Ha a magatartás módszere különbözik is a kísértések szerint, alapvető magatartásunk mindig rendelkezzék a bátorság jegyével. Minden harc elveszett, amikor úrrá lett a leiken a félelem. Még ha távozunk is, vagy menekülünk is a kísértés elől, az is a belső ember bátorságos, erős öntudatával és szinte biztonságérzetével történjék és csupán azért, mert az okosság ebben az esetben ezt a módszert diktálja. Fejünket tehát sohase veszítsük el! — Ez annál fontosabb elv, mert lélektanilag is meggyöngít a félelem, a gonosz lélek módszerében pedig egészen jelentős támadási felület. Harcban ui. nincs könnyebb győzelem, mint azon a ponton, ahol kitört a pánik.

Nagyon fontos kísértések közben a nyugalom megőrzése. Ebben gyakorlatozni kell. A nyugalom azt jelenti, hogy ne izgatottan, zaklatottan, fölhevülten küzdjünk, hanem lehetőleg hidegvérrel. Ha másként nem megy, erőltessünk magunkra valamelyes nyugalmat. Sokszor már az is segít, ha rágondolok arra, hogy izgulok, pedig tudom, hogy nyugodtnak kell lennem. Lehet a nyugalmat bizonyos mértékben parancsolni akarattal is, vagy pedig bebeszélni magunknak.

c) Kísértés után:

Ha győztünk, adjunk érte hálát Istennek.

71