Szolgálat 7. (1970)

22. A kísértések

Ha kétség maradt lelkűnkben az iránt, nem követtünk-e el bűnt, töprengés helyett meneküljünk a bánathoz. Egyébként megnyugtatásul szolgálhat a léleknek arra nézve, hogy mégsem egyezett teljesen a bűnbe, a gyorsan föllépő mély bánat, aztán az az állandó lelki magatartás, amellyel bármit vállalna inkább, mint Isten megbántását halálos bűnnel.

Ha beleegyezés történt a kísértésbe, bánjuk meg mindjárt a bűnt, forduljunk vissza Istenhez és — halálos bűn esetében — hacsak lehet, minél előbb gyónjuk meg. Aztán gyarapodjunk alázatban. Lássuk be minél világosabban, hogy mennyire gyarlók vagyunk, mi mindenre képesek természetünk szerint. Az alázat nagy dolog, óvatossá tesz és bizalmunk súlpontját Istenbe helyezi.

Kísértéseinket kapcsoljuk utólag is Krisztus kísértéseihez és mint gyarló áldozatunkat mutassuk be a szentmisében Krisztus áldozatával egyesítve a mennyei Atyának.

72