Szolgálat 7. (1970)
22. A kísértések
kísértésekből lehet megtanulni, mi az ember az ő ösztönvilágának nehézségei és féktelensége szerint, mi a világ és mi a sátán. Mélységes lélektani ismeretek és főleg a lelkivezetésnek biztonsága hiányoznék az Egyház lelkiségéből, történelméből a kísértések nélkül. Ebből persze nem következik, hogy a kísértéseket ilyen jó célból fölidézhetjük. Ellenkezőleg, lelkűnknek mindenkor teljes ellentétben kell állnia velük szemben. 3. Magatartás a kísértésekben a) Kísértés előtt. Vigilate et orate! őrködjetek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! — figyelmeztet maga az űr (Mt. 26,41). Ez a kettő tehát a legfontosabb a kísértés megelőzésére és kivédésére. Az éberség jelenti a lélek összeszedettségét a szétszórtsággal szemben. Ahol a lelki erők együtt vannak, tudatilag összpontosítottan, és az éber figyelem őrködik fölöttük, nehéz ott a megrohanó kísértésnek besurrannia. Egész más a lélek helyzete, ha képességei szétszórtan legelésznek saját kedvelt tárgyaikon és a figyelem nem áll őrt felettük. — Az éberség és őrködés jelenti aztán mélyebben a lelkiismeret érzékenységét, amely mint valami finom érző műszer a távolról jövő kísértést is kimutatja. Tehát minden kísértéssel szemben a legreálisabb védekezés a finom és érzékeny lelkiismeretből indul ki. Nagy gonddal kell tehát ápolnunk emiatt is. A kísértéssel szembenálló ima egyes tényeiben is igen jelentős, mert lelkünket Istenhez emeli és kegyelmeit biztosítja, méginkább jelentős azonban a lelket eltöltő imaszellem, amely szinte légkört jelent istengyermekségünk számára. Ez a légkör teljesen ellentétes a kísértés és bűn szellemével, méginkább tényeivel. Az előbb említett érzékeny lelki- ismerettel együtt csodálatos védője a léleknek. Ha mindezek megvannak, akkor is tudnunk kell, hogy a kísértés még lehetőség marad és a megkísértettség mégis tény lesz minden ember életében. Hiszen még Krisztus életében is az volt, 40 napi böjt és ima után. Fontos tehát az alázatos készület a kísértés idejére. Miben áll ez? Istenhűségünk bizonygatásában, a bűnnel szemben való álláspontunk erősítésében, a kísértésekben való helyes magatartás előzetes tanulmányozásában, s megfelelő tanácsok kérésében. b) Kísértés alatt. A leglényegesebb, hogy ha a kísértésnek bűnre indító jellegét fölismertük, azonnal és abszolúte álljunk ellen. Nem lehet rövid ideig sem mérlegelnünk értelmes akaratunkkal, hogy nem egyezhetnénk-e bele valamilyen okkal-móddal. (Ettől természetesen jól meg kell különböztetnünk az ugyanazon lélekhez tartozó érzéki részünk odahajlá70
