Szolgálat 7. (1970)

22. A kísértések

előtt? Aki ezeket egyszer úgy igazán mélyről megsejtette, az szinte megdermed ezeknek az erőknek már érintésére is. Nagy kincse az emberi életnek az a hit és bizalom, amely gerincét adja a keresztény lélektani egyensúlyának: hogyha ő igazán Istené akar lenni, örök érvényesülésében semmi meg nem akadályozhatja.

b) A kísértések lényeges tényezői a keresztény Krisztus-követésének és a keresztény élet áldozatos jellegének. Ezért is vette magára Krisztus negyvennapi böjtölése után a sátán háromszoros kísértéséből fakadó megaláztatást. A keresztény élet katonáskodás, hősies küzdelem — a sátán pedig komoly ellenfél, aki bennünket jól ismer és gyöngéinket kipróbálja. S épp ezáltal hoz katonailag igazán formába bennünket. Az embertermészet eltesped, ha nincsen küzdelme.

Valamit megjegyzünk itt még óvatosan, óvatosan azért, mert homályos területe a hitnek. Sok kereszténynek sok bűne, sőt éppen egyes sajátos siratnivaló bűnei adták az egész életre szóló indítást a mélyebb önismeretre, alázatos gondolkodásra, mélységes bűnbánatra, kitartó és hősies vezeklésre, s így végeredményben az ő egészen magas életszentségükre. Akiknek életében a szentek közül nem történt nagyobb katasztrófa bűn dolgában, még azoknál is egyes kisebb bűnök, vagy talán csak a bűn határát súroló hibák voltak azok a sajátos késztető indítékok, amelyek életszentségükben egészen jelentősen szerepelnek. — Azt nem mondhatjuk sohasem, hogy kell a bűn, habár Krisztus is emiatt jött elsősorban e világra; azt mégis mondanunk kell, hogy az Isten végtelen irgalma folytán a jóakaratú ember számára a bűnnek rendkívüli késztető jellege van. — Aztán a vezeklésnek és engesztelés- nek az a csodálatos vonala és szinte szédítő fönsége az Egyházban aligha jött volna létre a nagy bűnbánók hatalmas lendületű bűnbánata nélkül. A soha nem vétkező lelkek (ha vannak ilyenek), bármennyire szeretik is Istent és útálják a bűnt, a vezeklésnek arra az őserős lendületére mégsem jutottak volna föl. Hogy csak egy példát említsünk, vajon kinek Krisztus-tagadását siratta volna Péter apostol egész életében? Bizonyára senkiét.

c) A kísértések további nagy célja a tapasztalat.

Mit tud az, aki kísértéseket nem szenvedett? — kérdi maga a Szentírás. Szent Pál pedig Krisztus főpapságát azzal ajánlja, hogy Ő is mindenben megkísértetett, a bűnt (vagyis a közvetlen bűnveszélyt) kivéve.

Azoknak, akik felelős helyzetben vannak, egyházi hatalmat képviselnek, mások vezetésére vagy éppen nevelésére vannak hivatva, föl- becsülhetetlen szolgálatokat tesznek a kísértések. Akit helyzete és küldetése fölemel és talán fölfuvalkodottá tehet, a kísértés már magában is, vagyis bűn nélkül, leegyszerűsíti, annál inkább bukással kapcsolatban. De tisztán tanulási, okulási szempontból nézve a dolgot,

69