Szolgálat 7. (1970)
22. A kísértések
b) A szenvedélyek. Rosszrahajló természetünk sajátos titkos szövetségben van a sátánnal. Ez a terület a kísértések másik nagy forrása, amely főleg a sátán befolyása és irányítása alatt fokozódhatik nagy veszéllyé szabadakaratunk számára. De a sátán behatása nélkül is komoly kísértés lehet a szabadakaratnak. c) Bűnre csábító világ. Nem egyéb ez, mint az előbbi kettőnek összetétele, tehát a rosszindulatú emberi ösztönök, szenvedélyek, amint önmagukban is a „világ“ hatalmas motívum-rendszerét léptetik föl az életben: ezt a nyers erőt aztán a sátán kitűnően tudja nyergeim és saját tervei szerint fölhasználni. Az ebben az értelemben vett „világ“ roppant szövedéke a legalkalmasabb rosszindulatú kisértéseknek. A bűnös ösztönök és szenvedélyek mindig nagyon alkalmasak arra, hogy agyafúrtan és szinte művészi ravaszsággal megejtsék az emberi lelket. 2. A kísértések célja a) Az egész földi élet Isten hatalma és gondviselése alatt áll, s egész berendezése olyan, hogy az ember a próbákon győzelmesen átjuthasson és szerencsésen elérhesse örök boldogulása célját. Tehát bármennyire is rosszindulatú a szoros értelemben vett kísértés, és lelkünk elvesztése a célja, azért minden kísértés egységesen — ameny- nyiben lényünk és az egész teremtett lét Isten gondviselésének tárgya — a mi kibontakozásunkat, érvényesülésünket szolgálja, s annál inkább teszi ezt életünknek minden apró részlete is, minél inkább Isten gyermekei vagyunk életünk tudatos és szabad tényeiben. Minél szorosabban kapcsolódik valaki Istenhez, annál nagyobb gondot fordít rá Isten, s a kísértések világában is annál nagyobb célja van életünk kísértéseinek megengedésével. Igen sokszor nem világos előttünk Isten szándéka a kísértés ránk törésénél, esetleg diadalmaskodásánál. Igaz ugyan, hogy ha az ember kísértésben elbukik, ebben az elbukásban nem Isten megengedése volt a döntő, hanem az akarat szabad hozzájárulása, mégis Isten az ő végtelen jósága folytán legkisebb jóakaratunk számára is jót hoz ki az elbukásból, annál inkább a nagy jóakaratú, vagy éppen szentségre komolyan törekvő embernél. Csodálatos összhangot, lelki egyensúlyt teremt bennünk az a keresztény világnézet, amely szerint tehát végeredményben ezen a földön csak az árthat nekünk igazán, amire nézve magunk szabadon akarjuk, hogy ártson. Pedig hát mi egy ember a világmindenségben, az emberi szenvedélyek és rosszakaratok ütközőjében és a sátáni hatalom színe 68
