Szolgálat 7. (1970)

20. A keresztény aszkézis legfőbb külső gyakorlatai

b) Táplálkozásunk minőségét illetőleg az önmegtagadásnak a legtöbb ember életében tág tere nyílik. Vagy azért, mert nem állnak rendelkezésére a neki legízletesebb ételek, vagy azért, mert rendelkezésére állnak. Ez utóbbi esetben, ha keresztényi fegyelmet akar gyakorolni, az emberi természet mohóságát is, de azonfelül magát az élvezési ösztönt kell korlátok közé szorítania.

ínyencség, válogatás ételekben, italokban igazán nem illik a keresztényhez, de pusztán emberi szempontból is elpuhultságra vall és melegágya az érzékiségnek.

Gyakran megesik, hogy aszkézist gyakorló személyek, szerzetesek is, éppen a lemondás gyakorlatai folytán még élénkebb érdeklődést tanúsítanak az ízletesebb táplálkozás iránt, mint ha aszkézist egyáltalán nem gyakorolnának. Ez is azt mutatja, hogy komoly gondot kell fordítani táplálkozásunk fegyelmezettségére, a minőséget illetőleg is.

c) Jelentős önmegtagadást lehet gyakorolni az evés, ivás módjában is. Itt első helyen jön tekintetbe az illemszabályok megtartása. Az aszketikus önfegyelmezés kitűnő iskolája ez, ugyanakkor a kereszténységet, ill. a keresztényt műveltségi szempontból is előnyösen állítja be.

összefoglalva: az emberi természet az önfenntartás roppant ösztönh erejével tör érvényesülésre az étkezés területén. Sok élvezetvágy, erős érzékiség (nem szexuális) és önmagát a társas étkezésben mások előtt biztosítani akaró sok önzés érvényesül az emberek, még a keresztények étkezésében is. Nagy emberi kultúra a hibátlan, okos, fegyelmezett, illemes és főleg az asztaltársakkal szemben igazán testvériesen figyelmes és előzékeny étkezés. Rengeteg erényt lehet ezen a területen gyakorolni. És nagyon is szükséges ez a gyakorlat. Amíg valaki önfenntartási ösztönének ezeket a megnyilatkozásait nem rendezte el teljesen, addig művelt embernek sem számíthat, nemhogy kereszténynek.

3. A tapintás

A tapintás érzéke a test egész felszínén szétterjed, s éppen ezért folytonos érintkezésben van a dolgokkal. Sajátos veszélye abban van, hogy a bőr felületén szétterült érzőidegeknek a tapintás által keltett érzései, élményei nemcsak az érzéki élet jelentős elemeit alkotját, hanem szexuális jelentőségük is nagy. Ez utóbbi jelentőségük a látásnál is nagyobb.

A keresztény aszkézis egészen komoly tétele tehát a tapintás, érintés fegyelmezettsége. Minél tartózkodóbb valaki e tekintetben, — természetesen józan határok között, — annál helyesebb. Főleg másneműek érintésében, még ha rokonság, barátság, játék vagy tréfa címén törté60