Szolgálat 7. (1970)
20. A keresztény aszkézis legfőbb külső gyakorlatai
20. A KERESZTÉNY ASZKÉZIS LEGFŐBB KÜLSŐ GYAKORLATAI Az aszkézis gyakorlataiban egységes központi tény: az önfegyelmezés. Célja egyéniségünk ösztönös élettényeinek rendezettsége, emberhez méltó volta és az örök életre való alkalmassága. Tárgya pedig minden emberi magatartás. Külső és belső élettényeink szerint két főcsoportra osztjuk az aszkézis gyakorlatait: külső és belső gyakorlatokra. Ezeknek is csak legfőbb, legszembeötlőbb egységeit vesszük közismert érzékek, képességek szerint. 1. Látás Ez a legszellemiesebb külső érzékünk. Talán legjelentősebb is a külső érzékek között. Az aszkézis szempontjából azért fontos terület, mert külső ismereteink leginkább a szemen keresztül jutnak lelkűnkbe. A szem és a szív különösen is szoros kapcsolatban van egymással. A legtöbb kísértés a szemen keresztül jön a lélekbe. A látás által szerzett képet a képzelet földolgozza, kiszínezi és az érzelmek számára gyújtóanyaggá alakítja. Rengeteg bűnnek és bukásnak bevezetője a látás. Természetes tehát, hogy értelmünkkel és akaratunkkal a látás érzékét gondozni kell. Elsősorban fegyelmezni, vagyis elvonni mindannak szemléletétől, ami a lélekre és örök üdvösségünkre hátrányos. Személyek szerint nagyon különböző a veszély, amely a szemek útján tör a lélekbe. Vannak azonban általános veszélyek, amelyekre nézve mindenkinek fegyelmezettséget kell gyakorolnia. Ilyen elsősorban a szexuális terület. Egy Szent Alajos is, habár életrajzi adatai szerint valószínűleg sohasem volt ilyenirányú kísértése, egészen föltűnően fegyelmezte tekintetét. A spanyol királyi udvarban mint apród sohasem nézett a királyné arcára, még édesanyjával kapcsolatban is roppant szemérmes volt tekintetében. Szent Alajos úgy szerepel az Egyházban a férfiszentek között, mint a tisztaság eszménye. Kétségtelenül roppant fejlett volt nála ez az óvatosság és gond, amellyel nemcsak látásban, hanem életének minden ilyen vonatkozású tényében fegyelmezte magát. — Női szűzi szenteknél természetesen még gyakoribb ez a magasfokú érzékenység és fegyelmezettség. Az átlag-kereszténynél nem kíván az aszkézis a szemekre nézve rendkívüli fegyelmezettséget, hanem csak annyit, hogy bűnös vagy bűnveszélyt jelentő nézésekben tagadja meg magát. A megtagadás komolyságához hozzátartozik az, hogy a nézés közeli veszélyét se engedje 58
