Szolgálat 7. (1970)

19. A keresztény aszkézis lélektana

türelmes elviselésével és főleg bizonyos szerénységgel és természetességgel, amely az érett műveltségnek mindenkor velejárója, a keresztény műveltségnek pedig, ha nem is érett még, követelménye.

b) Közösségi föladatok. — Lévén az ember társas lény, sohasem kerülheti meg azt, hogy valamelyes közösségi feladatot ne kellene vállalnia. És minél inkább emberies valakinek a gondolkozása, annál inkább érzi, hogy' kollektív szellemre, testületi érzületre kell szert tennie, az embertestvériség bizonyos szolgálatait kell vállalnia. Nagyarányú történelmi kiképződése ennek a kereszténységen kívül, sőt vele szemben: a szabadkőművesség. A kereszténynek méginkább éreznie kell, hogy hivatva van testvériségre, közösségi tények készséges gyakorlatára.

Ezekhez nem kis önlegyőzés kell. Aki igazi keresztény akar lenni, annak vállalnia kell ezeket, Viszont fönséges motívum a keresztény testvériség és annak Krisztus szemében való nagy hordereje.

c) Szociális korigények. — Volt már előbb is szó róla. Itt csak annyit, hogy nekünk, Krisztus követőinek igazán első helyen illik szociálisnak lennünk. És nemcsak illik, hanem rajtunk van a legsúlyosabb felelősség is korunk keresztény vagy kereszténytelen irányban való haladásáért. Roppant felelősség ez, amelyből az egyeseknek kijutó rész sem elhanyagolható tétel örök számadásainkban. — Aki pedig szociális, annak sajátos érzéke is van a részletek iránt. Viszont ez számára az aszkézis rengeteg apró gyakorlatát jelenti. Bárcsak ne torpannának meg ezek a szociális lelkek.

d) Egyházunk és a kereszténység becsülete. — Idevesszük ezt is, mert nagy botránya az emberiségnek, ha látják a keresztények bűneit, lelkiismeretlenségeit, jellemtelenségeit, talán egészen primitív becsületesség-hiányait és kötelességmulasztásait. Értsük meg jól, hogy Egyházunk és a kereszténység becsülete forog itt kockán. Sőt Krisztus becsülete, hiszen övé ez az Egyház és ez a kereszténység. — Hozzuk meg azért a szükséges és illő önlegyőzés áldozatait olyan körülmények között is, amikor egyébről nincs szó, csak arról, hogy ha ezt nem teszem, vagy másként teszem, Egyházunk és a keresztény vallás becsületét sértem.

4. Végső okok

Ismerősek az „utolsó dolgok“: halál, ítélet, pokol és mennyország. Mindegyike egyenként is igen nagy indítéka a keresztény aszkézis gyakorlatainak, főleg azokon a pontokon, ahol az ömpegtagadás hiánya, ill. valamely szükséges gyakorlat elmulasztása bűnhöz vezethet. — Pillanatnyi és könnyű, — mondja Sz. Pál, — és hozzáteszi, hogy számba sem jöhet az, amit itt e földön nehézségekben, keresztviselésekben

52