Szolgálat 7. (1970)
18. A keresztény aszkézis története
Mély titok az a legbelső átváltódás. Talán az aszketizmusnak is legmélyebb problémája. Női természeteknél még nagyobb probléma (általában véve), mint a férfiaknál. Az ő természetük ui. erősebben hajlik a szubjektivizmusra. Keresztény aszkézisünk történelmében mintha most olyan szakaszban élnénk, amelyben a legmélyebb vajúdásokon keresztül ez az ob- jektivált isten- és emberszeretet bontakozik ki. Ez lenne az egyháztörténelmi aszkézis csúcsa. c) A szociális korszerűség felé. Hogy korunk szociális kor, nagyon is világos. Hogy e szociális kor nagy igényeket támaszt, az is világos. Hogy ez igényeket betölteni nem egyszerű dolog, az nem kétséges. A nagy probléma ott van, hogy mindenki várja (a legtöbben elég tétlenül) a szociális jólétet, az új boldog világot. Attól a mély emberi önzéstől pedig a vezetők nem tudnak megszabadulni, hogy ők első helyen akarják élvezni az új világ boldogságát, mindenesetre nem hajlandók föláldozni magukat érte — csupán mások javára. Ebből a programból csak egy dolog maradt ki: az emberi önzés ellen való olyan küzdelem, amely a gyökérig lemegy, s ott lent az emberi szív és lélek mélyén, a legszemélyibb titkok világában, a legegyénibb megélés területén, a legzártabb magánügy hozzáférhetetlenségében — maga a szabad ember szabad jószántából vállalja és kezdi el a küzdelmet kisded önzései, majd az egész önzési bálványisten és annak uralma ellen. Erre csak az vállalkozhat, aki Krisztus legszorosabb és elszánt követésére adta rá egészen magát. Ez a legbelső és legreálisabb szociális átállás lényegében azonos az előbb vázolt objektiválódással. Minthogy pedig ez még az Egyházban is az esetek csupán kicsi hányadában sikerül, — az aszkézis szociális fejlődését reálisan így lehetne gondolni: Becsületesen vállalni kell az alapelveket! Minden embernek kijár az emberi értékelés, sőt istengyermeki értékelés; haszon nélkül tenni jót, akár a legcsekélyebb mértékben is, mindig a rászorultság arányában, személyválogatást elkerülve, vállalkozni egy kis áldozatra is Krisztus szeretetéből az emberekért! Tervszerűen kell gyakorlatozni! Vagyis naponta rágondolni. Nem hagyni ki a programból. Eleinte azon a területen lehetne gyakorlatozni, ahol valami baj van (ha van ilyen). A fölszínt el kell mélyíteni! Először is imával, hogy a jótett hasson le a szívek mélyére, és a szabadakarat megindításán keresztül legyen örökkétartó jelentősége. Tiszta szándékkal, hogy Istennek is egészen tetsző lehessen, s jó46
