Szolgálat 7. (1970)

18. A keresztény aszkézis története

tettünket azonosita a Saját Jóságával. Egy kis vezeklés nyomatékolásával, hogy a testvérben legyen, ami törölgeti a bűn világát.

így képződik majd ki a mélyben a valódi szociális lélek, amely legreálisabb talpköve lesz egy jobb világnak, de egyben legszebb virágzása, sőt gyümölcsbe érése a keresztény aszkézisnak — Krisztus Szíve szerint.

4. Intézményes gyakorlat.

Minthogy más helyen lesz még erről szó, ha nem is lényegesen az aszkézis szemszögéből, azért itt csak röviden emlékezünk meg arról, hogy az aszketikus gyakorlatok az Egyházban intézmények alakjában rögzítődtek.

Legkorábban voltak a szüzek közösségei, akiknek felelős vezetői féltették erényeiket, s emiatt az egyházi élet elindulásakor már hamarosan állandó keretbe illesztették ezeknek életét.

Aztán bontakoztak ki a közös remeteségek, majd lazább szerzetesi testületek, s végül Szent Benedeknél megjelent egészen fejlett formában a nyugati szerzetesség, amely jól átgondolt, szervezett, szabályozott keretbe fogta az egyesek aszketikus törekvéseit, s minthogy ezeket a szabályokat a római szentszék is jóváhagyta, azért a leghitelesebb formában, egyéni tévedésektől mentesen, a kölcsönös ellenőrzés és a testvéries kölcsönös támogatás szellemében indulhatott el az aszketiz- mus legkiforrottabb alakja: a szerzetesség.

A szerzetesség van hivatva arra, hogy mindazt az értéket, amely az aszketizmusban rejtve van, valósággá érlelje.

Amit a fejlődési vonalnál végső eredményként említettünk, annak lehetővé tétele és megvalósítása különösképpen is a szerzetesi intézmények föladata.

Minél inkább tudja biztosítani egy szerzet, ill. egy-egy szerzetesi kisebb család teljes fegyelmét és aszkézise becsületességét, annál inkább elindul ott az egyesek lelkében a nagy átváltódás, éspedig a hármas fogadalom útvonalán. (Erről később bővebben.)

Szerzetesi intézményeink teljesértékű aszketizmusán fordul meg az Egyház mai korban való kibontakozása és hatalmas feladatainak betöltése.

47