Szolgálat 7. (1970)

18. A keresztény aszkézis története

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a vértanúság példája remegésbe hozta az első századok keresztényeit. Ha voltak is remegők, hogyne lettek volna — azért egyetemesen az ellenkezője érvényesült: a vágyakozás láza lépett föl egész lényükben. Föltűnő ez az általános nagy lendület a hősiesség legmagasabb foka felé.

Az üldözések múltával mindig hanyatlott a vértanúság vágya. El is színtelenedett mint a Krisztus-követés és aszkézis legfőbb ténye. A megújuló keresztényüldözések azonban ismét fölszítják a vértanúság lángját.

b) Az aszkézis második legfőbb gyakorlatát az őskeresztények a szüzességben látták.

Erre sem volt nehéz rájönni. Nemcsak Krisztus példája, hanem a dolog belső természete miatt sem.

Az önfenntartás alapösztöne után legerősebb életösztön a fajfönntartás ösztöne. Isten szent megengedése s az evangélium tanácsa folytán ez ösztön fölött — a vele való nemélést illetőleg, vagyis a felfüggesztés irányában — szabad rendelkezési joga van az embernek.

Aki ez ösztönt teljes egészében az áldozat oltárára teszi, minden korok vélekedése szerint igen nagy lemondást gyakorol, s ugyanakkor hatalmas önfegyelmezésre, az aszkézis holtig tartó és halálosan komoly tény éré vállalkozik.

Van aztán mély szimbolizmusa is a szüzességnek. Minthogy a szexualitás testi dolog, s az embertermészet egységes rendszerében szinte minden emberi adottság kisebb-nagyobb fokú kapcsolatban van vele, sőt a növényi és állati organizmusok tanúsága szerint a tenyész és érzéki élettevékenységek (és ide tartozik az emberi szexualitás is) belső céljellege ebben összpontosul: azért a szüzességi fölajánlásban, fogadalomban és a hozzátartozó aszketizmusban szimbolikusan az egész ember és egész élete föl van áldozva Istennek.

E szimbolizmus az átlagemberre nézve bizony elég reális, mert ez az életösztön a szüzesség fogadalmával sem hal ki, nem is tompul szükségképpen, hanem súlyos próbák elé állítja a szabadakaratot, amelyekben megéli az egész ember föláldozottságát. Méginkább így volt ez a pogányság kellős közepében élő, pogány szülőktől származó keresztényeknél. Tehát valóságos kis vértanúságnak mondható. Nem pirosrózsás, hanem liliomos vértanúság.

Méltán tették tehát a második helyre az aszkézis gyakorlataiban. A szentatyák nem győzik magasztalni. Szinte minden szó kevés nekik a szüzesség kellő dicséretére.

Sajátos nagy jelentősége is van még a szüzességnek. Az ember szere- tetre van teremtve. Ez lesz örök boldogsága is. A fQldön azonban két szeretet viaskodik természetében. Nagyonis előnyben van a bűnbeesés után az érzéki szeretet. A szüzesség, ill. — itt már nem jelent különb42