Szolgálat 7. (1970)
16. A keresztény élet valósága
A kereszténység elsősorban a hit által jön az emberbe. (A kereszt- ségben a felnőttek hite szerepel a gyermek helyett.) A hit az értelemnek és akaratnak abból a magasabb világából való, ahol a teljes öntudatú és szabadon választó ember döntő életkérdésekben foglal állást, határoz, s ráteszi életét határozatára. Ezen keresztül kapcsolódik a lélekbe a kegyelem isteni világa. A kegyelem konkrét életté válása mindig a hit erejében történik, s annak foka szerint. Általa sarjadnak a többi isteni erények, erkölcsi erények, a Szentlélek adományai. Majd ezekkel történik az emberi gondolkodás, érzés, törekvés, cselekvés alakulása, nemesedése. Az asszimiláló emberi értékek az emberi főérték területén vannak, azon a kicsi tudatszigeten, amelyről már tárgyaltunk. Lehetnek ugyan az egyéniségnek igen előnyös adottságai alacsonyabb lélektani rétegekben is a kereszténység asszimilálására, pl. jóság, elmélkedő hajlam, szellemi igények, szociális készség, stb. — mégis a kereszténység erőinek valódi asszimilálása csakis az én szabad döntésének területén van. Az asszimilálás lehetősége megvan minden emberben, aki eszével élni tud, tehát szabad is. Ezzel a lehetőséggel azonban minden ember szabadon él, vagyis úgy, ahogyan akar. Erőltetés a kegyelem világában legföljebb rövid átmenetben van. S kérdés, akkor is igazi erőltetés-e az. („Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod.“ Ap. cs. 9, 5. Tehát még ott sem volt lehetetlen, csak nehéz, pedig Saul megtérésében a kegyelem sodró ereje magas fokon mutatkozott be.) Ennek a szabad fölhasználásnak sok kedvezőtlen körülménye, ellenhatása van az ember alsóbb világában is, a külső világban is. Nem csoda, ha csupán saját jószántából kevés ember végez komoly asszimilációt. Ezért van nagy szerepe Krisztus országában az összetett hatásoknak: papság, igehirdetés, nevelés, a legkülönfélébb templomi, társadalmi, közösségi ráhatások. Ezeknek időben és lélektanilag is alkalmas kapcsolata az emberrel igen megsegíti szabad elhatározását. A teljesértékű asszimiláció akkor áll elő, ha a már említett hősiesség magaslatára fölemelkedett a szabadakarat. A hősies akarattal kapcsolatos nagy élő hit lesz az a csodálatos transzformátor, amely a kegyelmi erőket a mindennapi emberi élet erőivé alakítja. Az isteni életnek ez a szinte korlátlan fölvételi és áthasonítási lehetősége az ember földi életének bámulandó titka és sajátossága. A keresztény alaperők, táperők asszimilálásár,ól nincs közvetlen tapasztalata a külső szemlélőnek, de még magának az alanynak sem. Rejtett folyamat ez. Hasonló a biológiai asszimilációhoz, — azzal a különbséggel, hogy a helyes biológiai asszimiláció szükségképpen ma2. Az asszimiláló emberi értékek 34
