Szolgálat 7. (1970)
16. A keresztény élet valósága
gával hozza a külső ember egészségét, az isteni élet helyes asszimilálá- sa azonban nem ugyanazzal a szükségszerűséggel jelentkezik kifelé. 3. Fölszíni valóság Ügy gondoljuk, hogy ahol élet van, annak jelentkeznie is kell kifelé. Annál inkább a több életnek, a jobb és szebb életnek. Ha sehogyan sem mutatkozik be, nem tartjuk valószínűnek, hogy létezik. A hibázó, gyarló keresztények belső keresztény értékeit nemigen hajlandók az emberek elismerni. A keresztény rengeteg emberi gyarlóságát, amely sokszor megüti a mértékét a nem-keresztény gyarlóságánek, nem könnyű fölfognunk, s közöttük eligazodnunk úgy, hogy egyéni kereszténységünk bajba ne jusson, törést ne szenvedjen. Hogy megközelítően helyes véleményre juthassunk, különböztessünk meg háromféle jelenséget a keresztények fölszíni életében. a) Van a keresztény társadalomban sok élettény, amelynek semmi köze már a szabad akarathoz, vagyis a legfőbb emberi értékhez. Forrásuk a rosszakarat, ill. bűnös akarat, vagy a bűnökkel eljegyzett szenvedély. Ezek a megkeresztelt egyedek száraz ágai a kereszténység fájának. Sajnos ilyen száraz ág sok van. Ezek cselekedeteinek nincs köze a kereszténységhez. Becsületességük is hiányzik keresztény mivoltukra vonatkozóan. Különösen átkosak ezek a kereszténységre akkor, ha külsőleg mutatják a keresztényt, vagy éppen hivatalosan képviselik a kereszténységet a tömegek előtt. Az ilyeneket csak megrázó élmények ébreszthetik föl bűnös kábult- ságukból. b) Van a keresztények életében sok olyan keresztény télén, sőt bűnös tény, amelynek nem a rosszakarat, ill. bűnös akarat a forrása, hanem a jóra törekvő, de gyönge akarat, amely a kísértések terhe alatt elbukik. A bukásból az akarat épp a jóra törekvés segítségével újra fölkel, s erőlködik továbbhaladni. A keresztények e típusa lényegesen külöbözik az előbbitől, pedig külsőleg talán kevés a különbség közöttük. Amazok száraz ágak, ezekben küzd a keresztény élet. Becsületességük sem hiányzik a kereszténységre vonatkozólag, sőt lehet, hogy élénk becsületérzésük van, s éppen azért gyarlóságaik miatt sokat gyötrődnek. Csak erőtlenek. A keresztény hősiességtől még távol vannak. Ezeknek kibontakozási útja: imádkozzanak és ne adják föl küzdelmüket! Akkor idővel mégis győznek, a jóakarat megerősödik a rossz hajlamok fölött. c) Vannak végül hősiesen küzdő jóakaratok, amelyek mégsem tudnak érvényesülni a fölszín egész területén. Kiütköző, másokat bántó 35
