Szolgálat 7. (1970)
16. A keresztény élet valósága
16. A KERESZTÉNY ÉLET VALÓSÁGA Bírálgatási hajlamtól mentesen, csakis saját lelki javunkra és tisztánlátásunk céljából megpróbáljuk a valóság fölvázolását. Megkülönböztetünk három réteget: a Krisztus által alapul fektetett isteni réteget, az asszimiláló sajátos emberi értékréteget, ahol eldől, vajon a krisztusi erők beleáradnak-e az emberi élet vérkeringésébe; és végül a fölszíni, a közvetlenül észlelhető, megtapasztalható keresztény életet, úgy amint van a földön. 1. Az isteni alapvetés. Mondhatjuk ezt a keresztény élet isteni elemeinek: Krisztus isteni és emberi természetének titokzatos egysége, élete, áldozata, érdemei: a kegyelem tárgyi világa (megszentelő, segítő kegyelmek, erények, a Szentlélek adományai); a kegyelem eszközi világa (szentmise, szentségek, szentelmények, stb., amint már említettük); Krisztus országa, az Egyházzal, s benne a hitigazságok kincse, a papság mint lelki hatalom és szolgálati küldetés, istenkultusz, kormányzási jogok, fegyelmi törvények . . . Ezek vagy közvetlenül krisztusi elemek, vagy a Krisztustól kapott hatalommal az egyházi vezetőség által létesítve: közvetetten krisztusi elemek. A keresztény életnek ezek az alapjai, alkotóelemei szentek, tiszták, rendezettek, életképesek. Ezek a Szentlélek vezetése és ellenőrzése alatt vannak. Ezeken nem rontott semmit az emberiség történelmének semmiféle hullámzása, a pápaság legsúlyosabb, erkölcsileg romlott korszaka sem. Ezek az alapok és alkotóelemek úgy szerepelnek, mint a kereszténység életerős tárgyi világa, amelyet Krisztussal való legszorosabb, szerves kapcsolata és a Szentlélek védelme miatt soha meg nem ronthat emberi és sátáni mesterkedés. Fönséges tőkevilág ez, amelyet az emberi jóakarat, de csakis az, nagyarányúan, sőt szinte határtalanul igénybevehet, asszimilálhat. Mert igénybevenni, élni vele csak asszimilálva lehet. Az Apostolok cselekedetei (8,18-24) szerint, amikor Simon mágus pénzért akarta venni az apostoloktól a kegyelmet, ill. a Szentlelket, hogy aztán ő maga is továbbadogathassa saját céljaira, Péter fölháborodva utasította vissza, mert még a gondolat is súlyosan vétkes volt, hogy valódi asszimilálás nélkül valaki megkapja e kincseket. 33
