Szolgálat 7. (1970)

15. Keresztény élet és kultúra

lehet mutatni a keresztény hatást, sőt legtöbb esetben az alapvetést, még a vallástól eltávolodott technikai-gazdasági kultúrában is.

A keresztény kultúra az emberiség legmagasabb kultúrája volt és lesz is mindig. Fölénye minden más nem-keresztény kultúrával szemben az említett teljességen és isteni, örök értékű egyensúlyon kívül főleg ezekben van:

Az embertermészet legmélyebb ismeretére épül.

Ez a kultúra neveli a legemberibb embert és kizárólag csak ez nevelheti az isteni embert.

Ennek a kultúrának csúcsértékeit még az is elérheti, aki nem tudta megszerezni az alsóbb életsíkok fejlett kultúráját.

A keresztény kultúra a legegyetemesebb rendeltetésű, mert minden embernek van szánva. Nincs belőle kizárva senki, főleg nincs azért kizárva, mert hiányzik a pénze, vagyona. Ez a kultúra valóban a tömegember kultúrája. Igazi népi kultúra. Sőt Krisztus gyakorlata szerint elsősorban a szegények, elesettek, egyszerűek, kérgeskezű dolgozók kultúrája.

Végül pedig a keresztény kultúra a valódi élet kultúrája. Nem bokréta a kalapon, nem kalap a fejen, nem is cilinder, nem is frakk, nem is uszály, nem is pezsgő, nem is komfort, hanem — anélkül, hogy ezeket összetörné — sokkal több: valódi élet. Ha van valahol igazi, emberszívet tartósan kitöltő és boldogító élet, az vagy keresztény élet, vagy annak előzménye. Annyira élet a keresztény kultúra, hogy a két fogalom szinte fedi egymást. A keresztény kultúra nem más, mint a valódi élet művelése, fejlesztése. A keresztény kultúra arra való, amiért Krisztus is jött, hogy életük legyen és bővebben legyen.

Leginkább kiütközik a keresztény kultúra életértéke a szenvedésben és halálban. Ez az egyetlen kultúra, amely a szenvedő és haldokló ember leikébe és arcára is békét, boldogságot képes varázsolni.

Mindezek mellett nem zárkózik el attól, hogy a csak-földi értékeket is értékelje a maguk mértéke szerint, és fölhasználja, csak vigyenek ezek is közelebb az Istenhez.

32