Szolgálat 7. (1970)
15. Keresztény élet és kultúra
bőven áldozatot. Gondoljunk csak nemesebb veretű görög és római egyéniségekre. Jött azonban az újkor természettudományos fejlődése, sok találmányával. Ebbe kapcsolódott bele a vallástalanság, majd pedig az erkölcstelenség szelleme. Egyik sakkhúzása volt ennek a történelmi iránynak a kultúra szó lefoglalása arra a területre, amely nem vallás és nem erkölcs. Vagyis szerinte a vallás és erkölcs már nem kultúra. A kultúra más: fogható, emberboldogító dolgok előállítása, élvezése, ezekkel kapcsolatos szellemiség, tudomány és világnézet. Nem is elégedtek meg ezzel a kirekesztéssel, hanem meghirdették a harcot vallás és erkölcs ellen a civilizáció, a kultúra, az emberi fölvilágosodás és az új, boldog világ nevében — amely csak akkor jöhet el, amikor ezeket (vallás, erkölcs, Egyház, s az idetartozó igazságok, eszközök és intézmények rendszere) kiiktatják az emberiség történetéből. Ebben az irányzatban igen jól jött a kultúra fogalmának szűkebb határa. Lassan ott tartunk, hogy az új kor kultúra-fogalma sem jó, mert abban még mindig sok a szellemi alapvetés a metafizika, a magasabb világnézet, az erkölcs és vallás számára. Olyan kultúrafogalom kell, amelyben már nincs helye és lehetősége ennek a szellemi alapvetésnek. A keresztény kultúra viszont mindig totális jellegű marad: az egész embernek legmagasabbrendü és örökre értékálló kifejlődését és boldogulását célozza. Evégett bölcsen mérlegel mindent, hogy a célt elérhesse. Mert azt mindenáron el kell és el is akarja érni. 2. ütközés a kultúra és a keresztény élet között. a) Világos az előbbiekből, hogy van hamis ütközés. Bármilyen arányokat ölt is ez az ütközés, a kereszténység teljes értékű és magasabbrendű (istenemberi) kultúrirányát nem veszélyezteti, sőt erősíti, mert éppen ezekben az ütközésekben bontakoznak ki a legéletrevalóbb keresztény erők, s azok hatalmas lendülete. Ez a kereszténységnek egyik alaptörvénye. A mai kor még nagyarányú ütközést rejteget éppen ezen a téren. Ez egyben a kereszténység csodálatos fölvirágzását is hordozza magában. b) Van azonban ütközés a kereszténység és kultúra között a dolgok természetes, hamisságoktól mentes rendjében is. Világítsuk meg őszintén ezeket. Minél erkölcsösebb egy keresztény, a becsületességnek annál több körültekintésével mérlegeli a helyes és helytelen, a szabad és tilos törvényeit, szabályait, sőt tanácsait is. Az élet pedig, főleg a gazdasági kultúra vonalán, halomra hordja azokat a helyzeteket, ahol „szerencsés“ az, aki erkölcsi megkötöttségekről nem gondolkozik, és még „szerencsésebb“ az, aki egészen túl van az erkölcsi gátlásokon. Fő az 30
