Szolgálat 7. (1970)
12. Keresztény élet II.
gondolt el róla. önmaga mellett, az örök isteni lét ölén, saját otthonának boldogságában. Ez az élet a földön indul el, éspedig úgy, hogy az előző három életre épül a legtitokzatosabb életkapcsolatban. Minthogy ez az élet minden teremtett elmét és szívet fölülmúló nagy isteni adomány, azért ezt az életet kiérdemelni nem lehetett, csak kapni. Tehát Isten adja. A jelen kegyelmi rendben Krisztus érdemei miatt. A keresztségben lesz az emberé ez a mérhetetlen kincs. Megőrzése, fejlesztése (s — bár csak még gondolatban sem szerepelne — ha elvesztené, visszaszerzése) az ember legsúlyosabb feladata s egyben legnagyobb szerepe a földön. Az életfokok szerves, építő kapcsolatának vázolt törvényszerűségéből világos, hogy a kegyelmi élet fönntartása és fejlesztése érdekében legjelentősebb szerepe van az ember alacsonyabb hármas élete legfőbb teljesítményének: az egészértékű embernek. Amiért is, ha Isten gyermeke reális életet akar élni e földön, a kegyelem világából vett indítóokokkal és lendítő erőkkel szorgalmasan ereszkedjék le az alsó hármas élet világába, s onnan segítse meg az emberi embert szabad, önelhatározó énjének kibontakozására. Csakis így lesz magának a kegyelemnek is igazi kibontakozásban része. 2. A keresztény élet legfőbb feladatai. Az előbbiekben már körvonalaztuk. Itt összefoglaljuk. Azért a legfőbbeket csupán, mert a földi életben szétterült figyelem rengeteg szempontot vehet észre, s ezekben könnyen elveszti tájékozódását. Azért igen fontos a leglényegesebb föladatok fölvázolása és gyakorlati megfogása. a) Hinnie kell a kereszténynek élő hittel az Isten kinyilatkoztatott igazságait — úgy, amint az Egyház azokat előadja. Élő hittel, vagyis amely nem csupán képletszerű, kiszáradt értelmi igenlés, hanem amelyben ott van az egész ember odaadása, szíve, lelke, életkedve. Olyan hittel, amely aztán tengelyévé lesz egész életének. Ez az élő hit a szavakban nemcsak az igazságot, hanem magát az igazság Istenét karolja át, s a kinyilvánított igazságokra szívesen ráteszi életét mindörökre. így tehát szabad szívvel végleg elkötelezte magát Istennel való életszövetségre. Jézus nagyon hangsúlyozta a hitet. Elsősorban ezt kívánta. Sohasem kell azonban azt gondolnunk, hogy a hit igazságai fölfüggesztik vagy fölöslegessé teszik a teremtett világ sok igazságát. Csak kiegészítik és megkoronázzák kb. úgy, mint az emberben a kegyelem a sok egyéb adottságot. b) Tudnia kell a kereszténynek, hogy életének mind a négy síkján csodálatos erők dolgoznak, amelyeket ajándékba kapott Istentől — 18
