Szolgálat 7. (1970)
12. Keresztény élet II.
és minden kibontakozás ezeknek vonalán és erejében történik Isten tervei szerint. Neki egészen kis szerepe marad, ha még oly lényeges is ez a szerep. Éppen azért soha ne feszelegjen a keresztény önértékeivel. Legyen bölcs tudatában kicsiségének, sőt szinte semmiségének. így lesz alázatos és Istenben bízó. Annál nagyobb odaadással simuljon Isten szent Akaratához, szándékaihoz. Legyen mindenkor maradéktalanul készséges Isten szent szándékait teljesíteni, s imádkozzék buzgón azért, hogy ezek világosodjanak meg lelkében. Mert csak Isten világosan látott szándékait valósítsa! A tízparancsban Isten a természetes erkölcsi rend legsúlyosabb törvényeit nyilvánította ki, mint saját föltétien akaratát. Itt kezdődik tehát az Isten akaratához való símulás tárgyi értelemben. c) Bele ne essék a keresztény abba az oktalanságba, hogy mindent helyesnek vél, ami emberi. Legyen éber tudatában annak, hogy az Ádámban elbukott embertermészet tenyész, érzéki és kezdetleges szellemi része sok önző törekvést, ösztönös, szenvedélyes öncélúságot hordoz, és a három életsík legfőbb szerepének betöltésére nem hajlamos. Annál hajlamosabb olyan tettekre, melyek előbb-utóbb súlyos bűnbe sodorják a szabadakaratot. Minthogy ez így van, a keresztény feladatainak hatalmas csoportját jelenti mindenkor: a bátor szembenézés önmagával, s ennek eredményeként az önismeret, az önismeret alapján pedig a tenyész és érzéki életnek főszerepe betöltéséhez szükséges megfegyelmezése és rátörése. Ez az ún. aszkézis küzdelmi területe, amelyről még hosszabban tárgyalunk. Itt csak annyit, hogy mindenekelőtt halálosan komolyan kell vennie a kereszténynek a súlyos bűnnel szemben való magatartást, ill. küzdelmet. Ha itt enged, elvileg máris összeomlott, s gyakorlatilag hamarosan összeomlik emberértéke és keresztény mivolta. d) Pontosan kell ismernie a kereszténynek saját kötelességeit, akár tágabban vett emberi, keresztény (szerzetes, papi) hivatásából, akár szorosan vett állapotbeli, helyzeti hivatásából fakadnak. Ezeket a biztos kötelességeket élénken hordozza tudatában, vegye egészen komolyan és teljesítse odaadó szorgalommal. e) A kegyelmi életre vonatkozó legfőbb feladata pedig, hogy el ne veszítse és hogy gyarapítsa. Mindkettő azt jelenti gyakorlatilag, hogy legyen a keresztény imádságos és a kegyelem eszközeivel élő ember. Imádságos, vagyis kegyelmi világát azzal a sajátos légkörrel vegye körül, amelyet imaszellemnek mondunk. Ez a kegyelem éltető, erősítő, fejlesztő levegője. Legbelső természete az imának ui. az, hogy Istenbe kapcsol, Vele egyesít. — A kegyelem eszközein elsősorban a Krisztusalapította szentmiseáldozatot és szentségeket értjük. Ezek legsajátosabb forrásai 19
