Szolgálat 6. (1970)

Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon

denestül pejorativ értelemben használom e kifejezést. (Azt hiszem, más vonatkozásban is le kellene szoknunk arról, hogy tényeket, adottságokat és jelenségeket vizsgálva minősítő — sőt diszkrimináló — jelentéssel használjuk a fogalmakat. A minősítést az érvelés, az eredmények és az idő ítélőszéke végezzék el! A mai teológia konzervatív vagy haladó irányzatainak értékelésében is.)

Ha pedig a magyar konzervatív magatartás okait vizsgáljuk, rá kell mutatnunk néhány történelmi, pszichológiai és szociológiai adatra. A teljesség igénye nélkül, vázlatosan említek egy-kettőt:

1. ) Nálunk az egyház életében is, éppúgy, mint az állami, társadalmi életben, a változások forradalmi úton jöttek létre. Nem több évtizedes „fejlődés“ eredménye a feudális egyházkép megváltozása, hanem egy-két év forradalmi vívmánya. Köztudott dolog, hogy a struktúrákat meg lehet változtatni máról-holnapra, de nem lehet kicserélni napok alatt a struktúrákhoz kötődő lelkületet és beidegzéseket. Még ma, 25 év múlva sem lehet nyugodtan azt állítani, hogy százszázalékosan eltűntek — mindenestül és mindenkiben, főleg a magyar papságban — a feudális gondolkodás maradványai. Hogy csak egy példát említsek, a pasztorációra gondolva: egyesekben, itt-ott fiatalokban is, még mindig az a meggyőződés él (magatartásuk tanúsítja), hogy az „egyház“ (az egyházközség, a templom, a hívek, anyagiakat tekintve is!) az ő saját birtokuk, tulajdonuk, velük szabadon rendelkeznek. Ez a mentalitás nemcsak az anyagiak kezelésében (stóla-kérdés, elszámolás stb.) mutatkozik meg, hanem a szolgálat szellemének hiányában vagy meg nem értésében is (hívek igényeinek, jogos kívánságainak figyelembe nem vétele, visszautasítása stb.). Persze súlyos negatív formában megjelenve nagyon ritka ma már ez a múltbeli gondolkodás, de széles körben még nem elég erős az igény a jövőt jelentő újra, a zsinati lelkiségben való fejlődésre, s természetesen az ilyen irányú leikipásztorkodás és lelkiség teológiai megalapozására sem. Márpedig a konkrét követelő igény ösztönzőleg hat a teológiára is.

2. ) A magyar egyházi élet előbb jellemzett változásaival kapcsolatos a konzervatív magatartás pszichológiai magyarázata:

a váratlanul, felkészülés nélkül érkező változások egzisztenciális problémákkal jártak együtt, — sokakban elbizonytalanodást okoztak. Ezek az egzisztenciálisan elbizonytalanodott emberek — emberileg érthetően — nem kívánták problémáikat további krizisjelenségekkel megterhelni. Az egyházban sokkal inkább a biztonságot, a sziklát látták, mint a dinamikus élet fejlődési szabályai alá vetett „corpus christianumot“. Ez vonatkozik elsősorban az idősebb (számbelileg nagyobb) generációra.

Nálunk aki a haladás hívének vallja magát, sokszor az is kicsit „lekicsiny- lőleg“ nézi a nyugati új teológiát, vitatkozásokat és problémázgatást, mint a nyugati életforma divatos tünetét, — mint a karosszékben, kávé vagy teadélután keretében sokkírozott életjelenségeket. S ebben a szemléletben van is

83