Szolgálat 6. (1970)
Eszmék és események - Egres Odó: Dr. Brisits Frigyes
Odo Egres BRISITS FRIGYES (1890 — 1969) Amikor megtudtam, hogy meghalt, „megőrzött leveleim“ kis gyűjteményéből előkerestem huszonkét évvel ezelőtt írt sorait. Majdnem egy negyedszázad távlatából most úgy hatnak, mint egy szobor-leleplezés. A gyászoló emlékek fátyola mögött és túl a személyes üzenet bizalmas közvetlenségén ő az élő szobor, az igazi nagy embernek bennünk maradandó emlékműve. A síron túlról már nem fog tiltakozni, ha leveléből vett néhány idézettel félrehúzom a fátyolt, hogy fiatalabb nemzedékek is megismerhessék az élő Brisits Frigyest: . . . talán úgy látszik, hogy hosszú hallgatásom hanyagság volt. Ha azonban megkérdezi sok magányos gondolatomat és szentmisém mementóit, akkor meg fogja kapni az igazi választ ... A levélíráshoz — szerintem — kiváltságos lelki állapot és esztétikai kegyelem kell . . . Bizonyára úgy van, hogy nagyon kényesen fogad el mindent, ami érzéklése körébe kerül. Már pedig arra egész életemben nagyon vigyáztam, hogy lehetőleg senkit se botránkoztassak meg s ha nincsen hivatalos ruhám, akkor inkább eltűnök az ismeretlenségbe, ahova tartozom ... A Kis Jézus minden áldásával áldja és szeresse életét és törekvéseit . . . aztán a Szentestén egy pillanatra gondoljon ránk is. Minden úgy lesz, mint régen, csak talán egy kissé könnyesebben fogjuk elénekelni a szent énekeket . . . Hiszen Maga tudja azt, amit mi szegény szürkék és irodalmi mezítlábasok csak úgy sejtünk: a könny a nagy ihlető erő ... — Minden szeretetével öleli elesteledő bátyja: Frigyes. E levélben is — mint mindig, amikor fiatalabbakhoz szólt — finom iróniával és túlzott önkritikával hizeleg a fiatal öntudatnak. Akkor még nem tudtam, de most már tudom, hogy „a könny a nagy ihlető erő“ és azt is tudom, hogy a halálát sirató érzések mögött nagyon is messze, nagyon is mezítlábasán kullognak a szavak . . . ö az ünnepi ruhás szó embere volt; amit leírt, vagy orgonás hangján kimondott, az „hivatalos ruhában" irodalom lett és megállja a helyét a legelőkelőbb stiliszták nemzetközi kórusában. Minden beszéde, akár a templomban, akár az előadó teremben, akár a tanári katedráról hangzott el, mindig irodalmi és egyúttal társadalmi esemény volt. Egész élete egy rendkívül gazdag áradású ihlet aszó szolgálatában és ezt az ihletet mindig ünnepi áhítattal fogadta, „kiváltságos lelki állapotnak“, „esztétikai kegyelemnek“ tartotta — és szinte bántó alázattal adta tovább a s z ó - ra szomjas embertársainak. Brisits Frigyes életpályája a 20. század első felének történelmi és ideológiai kataklizmáival esik össze. 1890 március 4-én született Mázán, Baranya megyében, nem messze Börzsönytől, ahol szeretett Vörösmartyja, mint fiatal nevelő, szenvedte át „csak sóvárgom, csak tűnődöm“ szerelmének gyötrő éveit. A Vörösmarty-levelek kiadásához fűzött egyik jegyzetben Börzsönyt így írja le: „Bonyhádtól félórára eső kis puszta, Perczel Sándor néhai birtoka. Szelíd magaslaton áll, a Völgység lágyan hullámzó vonulatai között. Igazi kies hely, kedves táj . '. . Körülötte nincsenek zordon méltóságú hegyek, fáradtan 78
