Szolgálat 6. (1970)

Eszmék és események - Don Skoda Ferenc: A „Nemhivők Titkársága“ (Interjú)

Egyébként más római hivatalok is megvizsgálták a dokumentumot közzététele előtt.

A direktóriumban leírt párbeszéd az emberek kölcsönös nyitottságának, a kölcsönös adásnak és kapásnak egyik kifejezése. Ez a dialógus különbözik attól, amely a mi korunknak megfelelően igyekszik hirdetni az evangélium örömhírét.

K.: Főtisztelendő ür milyen tapasztalatokról számolhat be, hogyan látja a Titkárság tevékenységét?

V.: Néhány mondatban összefoglalhatom tapasztalataimat. A Titkárság tevékenysége egészen új az egyházban. Hivatalunk munkája különbözik a római Kúria többi hivatalának munkájától. A mi tevékenységünk sikere nagyban függ az egyéni kezdeményezésektől, a különböző országok, kultúrák és népek tapasztalataitól és ismeretétől. Nemcsak a hívők és a kommunisták között akarjuk előmozdítani, a párbeszédet, hanem a hívők és a nemhivők valamennyi típusának képviselői között is. Ezért alaposan tanulmányoznunk kell a világ különböző részein fellelhető hitetlenség formáit és helyi titkárságokat kell létrehoznunk az ateizmus tanulmányozására. Nincs még sok tapasztalatunk és részleteiben kidolgozott munkaprogramunk, mint a római Kúria más hivatalainak. Titkárságunk úttörő munkát végez. A tapasztalat majd megtanít bennünket arra, mit kell kifejlesztenünk és mit kell elhagynunk.

K.: Utolsó kérdésünk: melyek a Titkárság jövő tervei?

V.: Jövő terveinket a múltra és a jelenre alapozzuk. XXIII. János ideje óta a hívők és nemhivők közötti párbeszéd jelentős utat tett meg. Mindenki meggyőződhetett arról — különösen a zsinat alatt —, hogy az egyház nem akar elszigetelődni a világtól, hogy elsősorban nem a tévedéseket akarja elítélni, hanem kapcsolatot teremteni korunk embereivel. Csakis a párbeszéd küszöbölheti ki az előítéleteket, a gyűlöletet, a türelmetlenséget az egyes emberek és a nemzetek között, csakis a párbeszéd teremtheti meg a rokonszenvnek azt a légkörét, amely lehetővé teszi az együttműködést. Reméljük, hogy Titkárságunk a jövőben is hozzájárul ennek a légkörnek a megteremtéséhez: az emberméltóság tiszteletét kell elősegítenünk, — minden ember tiszteletét nemzetre, fajra és világnézetre való tekintet nélkül.

Meg vagyunk győződve arról, hogy csakis a demokratikus szabadság keretében kibontakozó dialógus képes kialakítani az emberekben ezt a humanizmust. Reméljük, hogy az akadályok és nehézségek ellenére is elmélyül a párbeszéd a hivők és nemhivők között Magyarországon is, és meghozza gyümölcseit.

74