Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

kozik az Istenre, teljesen aláveti értelmét és akaratát a kinyilatkoztató Istennek és szívből elfogadja az Isten által adott kinyilatkoztatást“. A hit tehát, először is, személyes viszony az Isten és az ember között. „Én hiszek t e benned.“ Hiszek Isten ben, hiszek Krisztus ban. Tehát nem csak elfogadom, hogy bizonyos tételek, az úgynevezett hitágazatok igazak, hanem először is teljes bizalommal elfogadom az Isten személyes szeretetét irántam. „Megismertük a szeretetet, amellyel az Isten szeret bennünket és hittünk benne" (1 János 4,16). Krisztus által az Isten szól hozzám. Véráztatott arccal, átszögezett kezekkel, életét adva, mintegy kér, könyörög: „Higgy nekem, hidd, hogy szeretlek“. Az Isten szól: „Én veled vagyok. Énnekem te fontosabb vagy óriás hegyeknél, mély tengereknél, csillagfelhők milliónál. Én akarom, hogy te is velem légy. Te számomra pótolhatatlan, egyedüli barát vagy és az az én örömöm, ha hozzám találtál. Hidd el, én szeretem ezt a világot, ezt a szennyes, piszkos, bűnös és mégis gyönyörű világot. Nincs olyan létező, amit utálnék. És téged, téged pedig úgy szeretlek, hogy fejeden minden hajszálat számon tartok. Higgy nekem. Hidd, hogy azt a megoldhatatlan tragédiát, amit embersorsnak hívnak, meg fogom oldani. Csak én tudom megoldani, senki más. De én megoldom. Hidd el, hogy a létnek van értelme, hogy .élni jó, meghalni szép, szeretni tisztán megistenülés* (Reményik). Hidd, hogy én vagyok a béke, a te békéd, és ha rám teszed az életedet és elveszted azt, akkor nyered meg igazán. Hogy higgyél nekem, én odaadtam érted egyszülött, szeretett Fiamat. Beledobtam a gonoszság örvényébe és azt tettek vele az emberek, amit akartak. Kikóstolta a végsőkig a keserű embersorsot, és magára hagytam én is. De ott is, akkor is szeretett. Szeretett engem, aki úgy elhagytam. Szeretett titeket, akik megöltétek. Ezért az én képmásom ő. Aki őt látja, engem lát. Igen, ilyen bolond az Isten. És ilyen bolondnak kell lennie az embernek. Ez a te utad az élethez, a léthez. Mert én vagyok az élet, a lét; én vagyok a teljes hármas odaadásban elomló szeretet. Hiszed ezt? Ráteszed-e az életedet?“

Aki erre a hívásra igent felel, az hisz. Az rátette az életét az Isten szavára. Ráhagyatkozott mindenestül: mint a gyerek anyjára, vagy mint Babits Ádáz kutyája gazdájára. Több ez mint ésszerű következtetés, szillogisztikus okoskodás. Az egész embernek alap-állásfoglalása ez, létének értelmével kapcsolatban. Az ilyen ember hiszi, hogy a lét alapja, Isten, maga elmondta nekünk, hogyan látja ő a lét, a mi létünk értelmét. Minden ember végső állásfoglalása létének értelmére vonatkozólag valamiféle hit. Nem logikus levezetés, hanem egész-emberi állásfoglalás. A Krisztust hivő ember a Krisztusban megnyilvánuló Isten szavára bízván magát foglal állást. Az Isten szavára építi egész életét, halálát. Krisztusban ránk mosolyog a lét titka, mint személyes, égő szeretet. És mi, ha hiszünk, visszamosolygunk rá és belevetjük magunkat karjaiba. Ez nem spekuláció. Ez életelhatározás.

2. A hit tehát nemcsak a hideg ész aktusa; és mégis — e£ hitünk második tulajdonsága —. a hit ésszerű. Az Isten úgy szólt a világhoz, hogy

6