Szolgálat 6. (1970)

Az egyház szava - A papnevelés „ratio fundamentalis“-a (Ismerteti Nagy F.)

ge és élése (49), belső és külső szegénység (50), Eucharisztia (52), zsolozsma (53), a lelkiélet egyéb hagyományos gyakorlatai (54), lelkivezetés és gyakori gyónás (55), lelki konferenciák és megbeszélések (56), csend (57), a világnak, az idők jeleinek, a külső tevékenység lelki hasznának megismerése (58). IX) A tanulmányok általában (59-64). A korszerű papi tanulmányi képzés a középiskola esetleges kiegészítését, a bölcseletet és a hittudományt (59) három módon csoportosíthatja: külön egymásután a hármat (mint Magyarországos is ez részben hagyomány volt); a középiskolát és a filozófiát együtt (az amerikai „college“ típusa); vagy a filozófiát meg a teológiát párhuzamosan (60). A filozófia két évig tart, a teológia négy évig; a kettőt össze kell hangolni; bevezetőül mindenképpen Krisztus misztériumának tanulmányozása szolgál (61). A hittudományt szerves egységben kell tanítani, és a végén szintézisben bemutatni (63). A tanulmányok során mindvégig különös tekintettel kell lenni az ország sajátos kultúrájára (64). X) Közév- iskolái tanulmányok (65-69). A szorosan vett papi tanulmányokat csak az egyetemi felvételre jogosító tanulmányok végeztével lehet megkezdeni (65). Ez a rész szorgalmazza többek között még a latin nyelv megfelelő tudását, a modern nyelvek ismeretét, és egész különösen a hírközlő eszközökben való jártasság megszerzését. XI) Filozófiai tanulmányok (70-75). Több szempontból is szükségesek a jövendő teológusnak és lelkipásztornak (70). Főhelyet a rendszeres bölcseletnek kell kapnia: a „philosophia perennis“-nek, de a modern gondolkodás értékeinek is (71); a bölcselettörténet ugyancsak nagyon fontos (72); továbbá a bölcselettel kapcsolatban álló egyes tudományok, pl. az embertudományok (73). XII) Teológiai tanulmányok (76-81). Egészséges, az életbe ágyazott és a lelkipásztori munkára felkészítő hittudományt kell adni (76), mindent az üdvösségtörténet és modern szempontja (ökumenizmus, missziók) köré építve (77). A teológia lelke a Szentírás tanulmányozása (78); a többi főtárgy is megújult megközelítést igényel, és közülük különösen fontos a liturgia (79). XIII) Szaktanulmányok (82-85). A modern apostolkodás sokszor szükségessé teszi a specializálódást (82). Egyik módja az, hogy a kispap rendes tanulmányaival párhuzamosan vagy azok utolsó évében végez külön tanulmányokat a nagyszemináriumban (84), a másik pedig, hogy a hat év rendes képzés után valamilyen szakintézetben folytatja (85). XIV) Tanbeli képzés (86-89). A papképzés alapja a Szentírás, ahogy az Egyház tanítóhivatala és a hagyomány értelmezi; a hagyomány tanúi az egyházatyák és az egyháztanítók, első helyen szent Tamás (86). A tanárok nem sajátmaguk, hanem az Egyház nevében, mint a tanítóhivatal megbízottai, tanítanak (87); kötelességük a tanfejlődés követése, a tanbeli kiegyensúlyozottság és biztonság (88), ugyancsak a mai kultúra felé való kritikus nyíltság (89). XV) A tanítás módszerei (90-93). A tárgyak sokféleségénél

64